A Boldog Békeidőket Idézi a Kuglóf


A kuglóf magasra sülő, kerek, nagyjából 22 cm átmérőjű, szeletekben kínált, tartalmas, édes kalácsféle. Ahhoz pedig, hogy tökéletesen átsüljön, olyan sütőforma szükséges, amelynek a közepén „kis kemény” található. A jellegzetes kuglófforma ennek a praktikus szempontnak a figyelembevételével született.


Kétség sem fér hozzá, a kuglóf a 19. század végi, 20. század eleji polgári konyhák klasszikusa. Eredete azonban egészen az ókori római konyháig nyúlik vissza. A magyar kuglóf vagy a francia kouglof és a német Gugelhupf is visszavezethető a latin cuculla (csuklya, kapucni jelentésű) szóra. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az egykor cserépedényben sült kalácsféle az alakjáról kapta a nevét.

Római légiósok használtak a mai kuglófformára igencsak emlékeztető edényt az egykori Pannónia területén. Az első igazi kuglófrecept azonban jóval későbbről, a 17. századból maradt az utókorra. Ekkoriban jórészt cserépedényben sütötték az élesztővel kelesztett tésztát.
Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi