2013. augusztus 26., hétfő

Fürge Vastagbőrűek

Az elefántok a Föld legnagyobb szárazföldi állatai. Hogy mégis képesek gyorsan futni, azt egy speciális  futótechnikának köszönhetik.

Egy nehézsúlyú sprinter: a fehér foltok jelzik azokat a pontokat, amelyek alapján a szakértők verseny közben vizsgálhatják az elefántok mozgásfolyamatait. 
A Tyrannosaurus rexet nem sokra tartja John Hutchinson kutató, ám azonnal tűzbe jön az elefánt futása láttán. A biomechanika az élőlények mozgásfolyamatainak formáját, az általa létrehozott mechanikus erőhatásokat, az erőhatások és a mozdulatok közötti összefüggéseket kutatja. Hutchinson kísérleteinek hála már vannak adataink: Big, a hím elefánt, elérte a 6,8 m/sec. sebességet (kb. 25 kilométer óránként), Pop, a hölgy elefánt 6,6 m/sec sebességgel „vágtatott”.

Járásuk a puha talppárnának köszönhetően lágy és elképesztő sebességet tudnak elérni. Ám sokkal érdekesebbek a 42 vastagbőrűn elvégzett mozgásvizsgálatok eredményei. Az elefántoknak egy 30 méteres pályán kellett végigfutniuk. Hogy az állatok mozgását megtudják figyelni, fehér pontokat festettek az állatok testének bizonyos részeire, amelyeket kamerák és számítógépek segítségével követtek. Az eredmény a zoológusokat is meglepte: nem futó vagy gyalogló mozgást figyeltek meg, hanem a kettő érdekes elegyét.



Amikor két- vagy négylábú állatok futnak, általában vannak olyan pillanatok, amikor egy láb sem érinti a földet, és az időarány, amit egy láb a földdel érintkezve tölt, kevesebb, mint ötven százaléka az egész mozgásfolyamatnak. Az elefántnak ugyan mindig legalább egy lába érinti a talajt, úgy, mint sétánál, de az időarány, amit egy láb a földön tölt, kevesebb, mint 37 százalék. S ami még bámulatosabb: amíg a váll mozgása egyértelműen sétára utal, addig a csípő tipikus futómozgást végez. A felismerés hasznos lehet nehéz robotok járásának kialakításánál, vagy járási problémákkal küzdő, túlsúlyos embereknek szánt terápiák kifejlesztésében is.

0 komment:

Megjegyzés küldése