2013. augusztus 25., vasárnap

Ember és Disznó - Hústestvérek

A disznók önmagukra emlékeztetnek bennünket” – írja a dél-afrikai születésű természettudós, Lyall Watson, amely izgalmas tiltakozó írás a Suidae család és társainak általános megvetése ellen.


Már régóta élnek egymás mellett az emberek és a disznófélék. Lehetséges, hogy a Potamochoreus, a bozóti disznó, már a Homo erectus-szal karöltve vándorolt kontinenseken és korszakokon át. Az ember és a disznó bensőségesen összefonódó evolúciója elsősorban egy közös dologra vezethető vissza, amely meglepő hasonlóságokat von maga után: mindketten „mindenevők”.

Jó példa erre a rágószerv: a fogaink olyannyira hasonlóak, hogy voltak tudósok, akik ásatások során az emberhez nagyon közel álló főemlős maradványait vélték megtalálni, de mint később kiderült, csupán egy korai, a pekarifélékhez tartozó disznó fogsortöredékéről volt szó.

A belső szerveink is hasonlítanak. Ezért a disznók a jövőben jelentős segítséget jelenthetnek a transzplantációkhoz szükséges donorszervek iránti kereslet fedezésében. A disznók elsősorban a tudósok által xeno-transzplantációnak nevezett eljárás során lehetnek hasznosak. Ennél az eljárásnál egy bizonyos faj sejtjeit, szöveteit vagy szerveit ültetik át egy másik faj képviselőjébe, ez esetben a disznóból az emberbe. Igaz, még bőven akad leküzdendő akadály: kilökődő szervek, ismeretlen fertőzések; a várható élettartam is problémát jelent még. Mégis vannak sikerek: napjainkban például cukorbeteg emberek millióit látják el sertésekből származó inzulinnal.


A hústestvérek közös evolúciója azonban kevésbé áldásos következményekkel is jár: ember és disznó egyaránt gyakran szenved stressztől, s mindketten azon ritka lények közé tartoznak, akik hajlamosak az elhízásra. Mindezeken túl, mindkét cimbora szereti a társaságot, kíváncsi, játékos és vonzódik az alkoholhoz. Az embernek persze több lehetősége adódik, hogy kiélje ezt a szenvedélyét…

Az ember sok rossz tulajdonságot is – mohó, lusta, mocskos – hajlamos átruházni intelligens társára. Lyall Watson azonban Winston Churchillt idézi, aki nagyon jól tudta, milyen közel áll egymáshoz az ember és a disznó. „A macskák lenéznek rád; a kutya felnéz rád; de csupán a disznó szemében vagy egyenrangú.”

0 komment:

Megjegyzés küldése