Egy agyszkenner képes felismerni, mire emlékszik egy ember, miután megnézett egy adott filmet.
A három rövid filmecske mindössze néhány másodpercig mutatott hétköznapi helyzeteket: például papírpohárból kávét ivó vagy egy másik, levelet feladó nőt. A kísérlet résztvevőinek ezen jelenetek egyikére kellett később lehetőleg élénken emlékezniük. Eközben pedig rögzítették és számítógépes algoritmusokkal értékelték agyi aktivitásukat.
A kísérlet eredménye: a számítógép meglepően gyakran volt képes megállapítani, éppen melyik filmre emlékezik az adott személy – mivel a különböző jelenetekhez kötődő gondolatokra jellemző és a jelenetek megtekintésekor érzékelt aktivitási minták ilyenkor újra létrejöttek az agyban. Ezzel az University College London munkatársai az eddigi legösszetettebb, agyi szkenneléssel gondolatolvasásra törekvő kísérletet végezte el.
Az ilyen vizsgálatok nehézségét az emberi emlékezet egyik jellegzetessége adja: a nagyagyban az egyes emlékezetszakaszok számtalan szilánkra bontódnak, ezeket a kiterjedt agykéreg különböző területein tárolja – hogy hol és pontosan hogyan, az egyelőre a szakértők előtt is titok. A filmekkel végzett kísérlet során ezért inkább a hippocampusra koncentráltak, amely az emlékezés egyfajta kapcsolószekrényeként működik az agyban.
És valóban, minden egyes film felismerhetően eltérő aktivitási mintákat hívott elő, amelyek ráadásul a különböző kísérleti személyeknél hasonlítottak egymásra. Nyilvánvalóan tehát, hogy az agy nem talál ki minden ember esetében egyedi módszert az emlékek tárolására. Sokkal inkább úgy tűnik, létezik univerzális „emlékezetkártya”.
Mégis: ezzel még korántsem fejtettük meg az emberi emlékezést. Eleanor Maguire szerint: „Nem tolhatunk valakit egyszerűen a szkennerbe, hogy tán olvassuk a gondolatait.” Először ugyanis számos emlékezési folyamatot kell rögzíteni, amíg a számítógép akár csak a kísérleti személy egyetlen emlékmintáját megtanulja, hogy később újra felismerje.
A három rövid filmecske mindössze néhány másodpercig mutatott hétköznapi helyzeteket: például papírpohárból kávét ivó vagy egy másik, levelet feladó nőt. A kísérlet résztvevőinek ezen jelenetek egyikére kellett később lehetőleg élénken emlékezniük. Eközben pedig rögzítették és számítógépes algoritmusokkal értékelték agyi aktivitásukat.
A kísérlet eredménye: a számítógép meglepően gyakran volt képes megállapítani, éppen melyik filmre emlékezik az adott személy – mivel a különböző jelenetekhez kötődő gondolatokra jellemző és a jelenetek megtekintésekor érzékelt aktivitási minták ilyenkor újra létrejöttek az agyban. Ezzel az University College London munkatársai az eddigi legösszetettebb, agyi szkenneléssel gondolatolvasásra törekvő kísérletet végezte el.
Az ilyen vizsgálatok nehézségét az emberi emlékezet egyik jellegzetessége adja: a nagyagyban az egyes emlékezetszakaszok számtalan szilánkra bontódnak, ezeket a kiterjedt agykéreg különböző területein tárolja – hogy hol és pontosan hogyan, az egyelőre a szakértők előtt is titok. A filmekkel végzett kísérlet során ezért inkább a hippocampusra koncentráltak, amely az emlékezés egyfajta kapcsolószekrényeként működik az agyban.
És valóban, minden egyes film felismerhetően eltérő aktivitási mintákat hívott elő, amelyek ráadásul a különböző kísérleti személyeknél hasonlítottak egymásra. Nyilvánvalóan tehát, hogy az agy nem talál ki minden ember esetében egyedi módszert az emlékek tárolására. Sokkal inkább úgy tűnik, létezik univerzális „emlékezetkártya”.
Mégis: ezzel még korántsem fejtettük meg az emberi emlékezést. Eleanor Maguire szerint: „Nem tolhatunk valakit egyszerűen a szkennerbe, hogy tán olvassuk a gondolatait.” Először ugyanis számos emlékezési folyamatot kell rögzíteni, amíg a számítógép akár csak a kísérleti személy egyetlen emlékmintáját megtanulja, hogy később újra felismerje.