A Rákok és Kagylók Helyes Fogyasztása

Héjuktól és páncéljuktól megfosztva, sütve vagy főzve a rákok és kagylók mindig különleges helyet foglaltak el étkezéseinkben. A sokáig gyanakvással kezelt finomságokat ma már „szívbarát” ételekként tartják számon.


Ám a langusztával együtt bizonyos veszélyek, baktériumok, szennyező anyagok is a tányérra kerülhetnek. Megfelelő elkészítéssel az efféle kockázat jelentősen csökkenthető, és nyugodtan fogyaszthatjuk a tenger gyümölcseit.

Jó fogás

A kagylókat és rákokat sokáig koleszterinben gazdag ételeknek tartották, pedig koleszterintartalmuk valójában a sovány marha- vagy csirkehúséhoz hasonlítható. Napi koleszterinbevitelünk lehetőleg ne haladja meg a 300 mg-ot, és a telített zsírok a napi kalóriaadagnak legfeljebb 10%-át tehetik ki. Így nyugodt szívvel fogyasztható el egy 85 g-os garnélaadag (15 garnéla), amely 166 mg koleszterint tartalmaz, és szinte teljesen zsírmentes.

A rákok és kagylók a szívünknek is jót tesznek. Kutatások szerint jóval kisebb a hirtelen szívroham miatti halálozás valószínűsége azon férfiaknál, akik hetente legalább egyszer fogyasztanak ilyen ételeket. A Rockefeller és a Harvard Egyetemek közös tanulmányából pedig az derül ki, hogy a három héten át napi 280 g garnélát fogyasztó kísérleti alanyoknál csökkent a vér trigliceridszintje (ezek a zsírok zárják el az artériákat). Ennek egyik oka, hogy a rákok (pl. a languszta vagy a garnélák) és a kagylók (pl. az osztriga vagy az éti kagyló) húsa omega-3 zsírsavat tartalmaz, amely csökkenti a vérnyomást és a vér koleszterinszintjét. E csoporton belül az osztrigák, az éti kagylók és a tarisznyarákok fogyasztásával vihetjük a legtöbb omega-3 zsírsavat a szervezetünkbe. E tengeri állatok sok fehérjét, a csontépítésben szükséges kalciumot, a prosztatarák ellen hatásosnak vélt cinket, vasat és B-vitaminokat tartalmaznak. Emellett viszonylag alacsony a nátrium- és az energiatartalmuk is.

Tengeri veszélyek és óvintézkedések

A rákok és kagylók hamar magukba szívják a tengervízbe került mérgező anyagokat, pl. baktériumokat (szalmonella) vagy vírusokat (hepatitis B). A nem jól átfőzött osztrigában egy tengeri baktérium, a Vibrio vulnificus élhet, amely súlyos betegséget okozhat, főleg májbetegeknél, cukorbetegeknél és emésztőrendszeri betegségekben szenvedőknél.

Van azonban még egy veszély: ha a rákok és kagylók szennyezett vízben élnek, a káros anyagok (pl. poliklórozott benzolszármazékok) a testükbe is bekerülnek. Ne fogyasszuk el a languszták zöld színű májat, sem a kék tarisznyarák belsőségeit.

A tenger kincsei: a főtt kagyló ízletes étel, ráadásul a szívnek is jót tesz.
Noha a rákok és kagylók átfőzése általában a baktériumokat is elpusztítja, a párolt osztrigát és az egyéb friss kagyló – és rákhúskészítményeket csak az „r” betűs, hidegebb téli hónapokban fogyasszuk; az éti kagylókat pedig felbontás előtt legalább 6 percen át gőzöljük, hogy az összes benne lévő baktériumot és vírust elpusztítsuk.

A tenger gyümölcsei nyers állapotban igen romlékonyak, ezért megfelelően tárolandók.
A nyers kagylóknak a főzés előtt még élniük kell, s a hájuknak szorosan kell záródnia. A nyitott héjúakat dobjuk ki.
A friss rákokat, kagylókat hazaérkezéskor rögtön tegyük a hűtő leghidegebb részébe.
Az élő rákoknak és kagylóknak szellőzésre van szükségük. Nyitott edényben tároljuk őket, amelyet nedves ruhával takarunk le.
A friss rákot, kagylót a vásárlást követő egy-két napon belül fogyasszuk el.
Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi