A csokoládé szeretete legalább 2500 évvel ezelőtti időkre nyúlik vissza. Közép-Amerika népei már ekkor folyékony formában élvezték a kakaóbabokból készült termékeket (xocólatl, keserű víz). 500 évvel korábban azonban már más okból kifolyólag is nagyra becsülték a kakaófát: a gyümölcs húsából ugyanis egyfajta bort érleltek.
A Cornell Egyetemen a kutatók azután jutottak erre a megállapításra, hogy vizsgálatokat végeztek a Kr. e. 11. századból származó cserépdarabokon. Az agyagmaradványok az Észak-Hondurasban található, Ulúa-völgy vidékéről származnak.
A kutatók új vizsgálati módszerekkel kakaóital nyomait – többek között koffeint és theobromint – találtak. (A theobromin hatása a koffeinéhoz hasonló, ám annál lényegesen gyengébb.)
Ebben az időben, a szóban forgó ivópoharak szűk nyílásúak és viszonylag keskenyek voltak. Ez is arra utal, hogy az ilyen edényeket nem a kakaóital, hanem a kakaóbor tárolására használták. Az erjesztés során feltehetően a kakaóbabokat is felhasználták, és a közép-amerikai indiánok így érezhettek rá a kakaó ízére. Később aztán már csak a kakaó magvait használták.
Az indiánok által főzött kakaóital egyébként nem nagyon ízlett a spanyol hódítóknak, hiszen cukor hozzáadása nélkül, vízzel készítették. Csak a betelepülő szerzetesek és apácák kezdték el az európai ízlésnek megfelelően ízesíteni. A kakaóbab Európába átkerülve csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliumát képezte, és csak ezután terjedt el Európa más országaiban.
Ma elsősorban a kakaónövény termését, a kakaóbabot fogyasztják. Egykor azonban húsát is felhasználták bor készítésére. |
A kutatók új vizsgálati módszerekkel kakaóital nyomait – többek között koffeint és theobromint – találtak. (A theobromin hatása a koffeinéhoz hasonló, ám annál lényegesen gyengébb.)
Ebben az időben, a szóban forgó ivópoharak szűk nyílásúak és viszonylag keskenyek voltak. Ez is arra utal, hogy az ilyen edényeket nem a kakaóital, hanem a kakaóbor tárolására használták. Az erjesztés során feltehetően a kakaóbabokat is felhasználták, és a közép-amerikai indiánok így érezhettek rá a kakaó ízére. Később aztán már csak a kakaó magvait használták.
Az indiánok által főzött kakaóital egyébként nem nagyon ízlett a spanyol hódítóknak, hiszen cukor hozzáadása nélkül, vízzel készítették. Csak a betelepülő szerzetesek és apácák kezdték el az európai ízlésnek megfelelően ízesíteni. A kakaóbab Európába átkerülve csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliumát képezte, és csak ezután terjedt el Európa más országaiban.