2014. augusztus 16., szombat

Napimádó Inkák

A prekolumbiánus inka nép 1200 körül Cuzco központtal kiterjedt birodalmat hozott létre Peruban. A Pizarro által 1532 vezetett spanyol hódító hadjárat idején az inka birodalom területe az ecuadori Quitótól a Csendes-óceán partvidékén és az Andok hegyvonulatán át 3200 km hosszúságban a chilei Maule folyóig terjedt, lakosainak száma pedig 12 millió volt.

Nap-szertartás Az inka birodalom hajdani központja, Cuzco közelében, Sacsay-huamanban ma is felelevenítik az Inti napisten tiszteletére rendezett rituális szertartásokat. A hagyomány szerint az ünnepségeket a nyári és téli napforduló idején, nyolc napon át tartották. Eseményei közt imák, állatáldozatok, kakaólevelek felajánlása és a Nap szent kőhöz való „kipányvázása” szerepelt.
Az utolsó inka uralkodót, Atahualpát csellel Pizzaro táborába csalták, majd elfogták és kivégezték. A spanyol konkvisztádorok bevonultak Cuzcóba, és hamarosan az egész inka birodalom felett átvették az uralmat. A birodalom fénykorában, 1500 táján, a király 500 főből álló uralkodócsalád feje volt. Teljhatalommal rendelkezett s erős kézzel – néha kegyetlenül – kormányozta szigorúan hierarchikus felépítésű államát.

A törvények mindenkire egyformán vonatkoztak; a birodalom anyagi alapját a munkaadó képezte, amelyet helyi főhivatalnokok hajtottak be készpénzben, vagy közmunkák, például napszám vagy katonai szolgálat formájában.

Napisten Ezt a napsugarakat jelképező, lángnyelvek övezte prekolumbiánus aranymaszkot valószínűleg egy inka pap viselte Inti szerepében a Nap ünnepén. Az inka aranyművesek művészi tökélyre fejlesztették e nemesfém megmunkálását, s a spanyol konkvisztádorok éppen e mesés kincsek megszerzéséért indultak hódító hadjáratba.
Az inkák legfőbb istenét, Intit férfiként, feje helyén a Napot jelképező aranykoronggal ábrázolták; Mama Quillát – a Holfat – emberi arcvonásokkal felruházott ezüstkorong jelképezte. Isteneik közt megemlítendő még a „teremtő” Viracocha, Apu Illapu, az esőisten, továbbá a Földanya, valamint a tavak és a víz szellemei. E sokistenhitet a bálványimádástól irtózó spanyolok teljesen felszámolták.

Az inkák híresek voltak arany- és ezüstmunkáikról; több helyről – így Cuzcóból is – kerültek elő a nemesfémekből készült káprázatos kincsek. Bár Hiram Bingham Machu Picchuban számtalan pazarul megmunkált bronz-, obszidián- és kerámiatárgyra bukkant, sem arany, sem ezüst nem volt közöttük.

Az inkák leszármazottai ma is az Andokban élnek, de már csak paraszti életmódot folytatnak, mint Peru lakosságának 45% -a. Elsősorban földműveléssel és tehénpásztorkodással foglalkoznak, és a kecsua nyelvet beszélik.

Rituális ivóedény Az inka kézművesek kifinomult művészi érzékről tanúskodik ez a Ker’o nevű fa ivóedény. Az inka panteon különböző isteneit ábrázoló mintázatot előbb fába vésték, azután festették ki. Jellegzetes motívuma a kukoricacső, amely Dél-Amerika őshonos indiánjainak ma is alapvető tápláléka. Ebből az edényből talán kukoricasört ittak.

Medveős Ez az indián asszony egy Ukokos kötött maszkját viselő. A mitikus élőlény állítólag egy medve és egy asszony nászából született. ebben a maszkban zarándokolnak el évenként a perui Sinakara-hegy szent gleccseréhez, a Qoyllur Rit’ihez. Az eredetileg inka szertartást- számos dél-amerikai vallási rituáléhoz hasonlóan – némi változtatással átvette a római katolikus egyház is.

0 komment:

Megjegyzés küldése