Hagia Sophia – Bizánc Ékköve

A mesteri architektúra mély hatást gyakorolt a keresztény és az iszlám építészetre.

Mintegy 1400 éven át a Hagia Sophia méltóságteljes épülete – a név görögül „szent bölcsesség”-et jelent uralta Konstantinápoly (a mai Isztambul) szellemi-lelki életét. A félkupolák, támpillérek és melléképületek alkotta építmény négy sarkánál karcsú minaretek törnek az ég felé; a Hagia Sophiát eredetileg keresztény templomnak tervezték és építették, de a világ egyik legtehetségesebb építésze iszlám mecsetté alakította át.

Aranyló dicsőség A Hagia Sophia árkádjaiba és kupolájába vágott íves ablakokon beözönlő napfényt a berendezés dekoratív nemesfém elemei, ikonjai, lámpásai és mozaikjai többszörösen visszaverik.
Miután a vizigótok 410-ben kifosztották Rómát, a Bizánci Birodalom fővárosa, Konstantinápoly vállalta magára a klasszikus civilizáció őrzőjének szerepét. Az egymást követő császárok az Európa és Ázsia találkozásánál, a Boszporusz partján fekvő várost szerették volna a világ vallási, művészeti és kereskedelmi központjává tenni. A nagyszabású építkezések pártolásáról híres Justinianis császár ennek szellemében adott megbízást a Hagia Sophia felépítésére 532-ben.

Justinianus az építészeti feladatot két kiváló görög matematikusra, Tralleszi Anthemioszra és Milétoszi Iszidóroszra bízta, meg lévén győződve arról, hogy csakis a matematikában járatos mesterek képesek helyesen kiszámítani a kupola megfelelő íveit és szögeit, felbecsülni a szerkezetre nehezedő nyomást és terhelést, és meghatározni, hol van szükség támívekre és tartóelemekre.

Gyönyörű anyagokat hozatott a birodalom minden részéből, Görögországból és Rómából, a mai Törökország területéről és Észak-Afrikából. Mintegy 10 000 mesterember 5 év megfeszített munkájával vörös és zöld porfírból, sárga és fehér márványból, aranyból és ezüstből a keresztény világ legfenségesebb székesegyházát alkotta meg.

Külső változtatások Szinán pasa építtette a négy karcsú minaretet, ahonnan müezzinek szólították imára az „igazhitűeket”.
A hagyomány szerint Justinianus, belépvén az elkészült templomba, így kiáltott fel: Legyőztelek, ó, Salamon! – A templombelső a fény- és a térkompozíció remeke; sima márványpadlózat, aranyló üvegmozaikkal és márványberakással borított falak, mélyen alávésett díszítésű márványoszlopok oly sokféle színárnyalatban, hogy a kortárs bizánci történetíró, Prokopiosz virágokkal teli, csodálatos kerthez hasonlította őket.

De mindezt túlszárnyalja a 30 m átmérőjű, tündöklő kupola, amelynek építéséhez – hogy súlyát csökkentsék – speciális, Ródosz szigetén készített fehér, szivacsos cserepeket használtak. Negyven borda fut középpontjából az alapjáig, kerületén 40 ablaknyílás sorakozik, akár szikrázó gyémántkövek a fejedelmi koronán.

A központi kupola köré, terhének és oldalnyomásának elosztására és ellensúlyozására az építészek kisebb félkupolákat terveztek, melyeket még kisebbek követnek. A szerkezeti elemek közét rafinált gipszmunkával töltötték ki, majd a kupolát és a mennyezetet aranyfelületű mozaikokkal borították, hogy visszaverje a belső tér sima felületeinek csillogását.

Az alapító Justinianis alatt a Bizánci Birodalom a művészeti törekvések és a katonai terjeszkedés terén fénykorát élte. A császár legmaradandóbb érdeme kétségkívül a római jog kodifikálása volt; ez alapvetően meghatározta a jogtörténet későbbi fejlődését.  A ravennai San Vitale-templom VI. századi falmozaikja a császárt udvarának tagjai körében ábrázolja.
A Hagia Sophia csaknem 1000 évig a keleti keresztény világ központja volt, de létét alapításától kezdve nehézségek kísérték. Alig 21 évvel elkészülte után földrengés rongálta meg; részben újjá kellett építeni. Nagybecsű értékei az idők során fosztogatásnak estek áldozatul.

1204-ben a negyedik keresztes hadjárat katonái, útban Jeruzsálem felé, a keleti ortodox egyház iránti ellenséges érzülettől fűtve (a római és konstantinápolyi egyház kettészakadását 1054-ben hivatalosan is
Rejtett monogram
A szóbeszéd szerint a Hagia Sophia
107 oszlopának nagy részét
 a Bizánci Birodalom ősi romterületéről
 hordták össze. A galériák 24 oszlopa
 mindenesetre újonnan készült, és az oszlopfő
faragott  akantuszlevelei Justinianus
és felesége, Theodóra monogramját rejtik.
elismerték) kirabolták a templomot. Az utolsó keresztény szertartásra 1453. május 28-án este került sor, amikor XI. Konstantin császár utoljára járult itt szentáldozáshoz. Bár az oszmán török seregek alig néhány óra múlva megrohamozták a város falait, vezérük II. Mohamed kifejezetten megtiltotta katonáinak, hogy megszentségtelenítésék a templomot.

A XVI. század folyamán a Hagia Sophiát Szinán pasa (1489-1588), az iszlám világ egyik legkiválóbb építésze irányításával mecsetté alakították. A pasa alkotásai közé tartozik a Topkapo Szeráj, a Hódító Szulejmánnak és II. Szelimnek emelt dzsámik. (Ő építette a szegedi vár egyes, azóta elpusztult török részleteit is.) Az iszlám szokásoknak megfelelően Szinán az alakábrázolásos freskókat és mozaikképeket lefestette, helyükre a Koránból vett idézeteket feltüntető kerek pajzsok kerültek.

A Hagia Sophiát 1934-ben megfosztották vallási funkcióitól, napjainkban múzeum. Az évente tömegesen idegsereglő látogatók számára azonban továbbra is meghitt oázist jelent a világváros nyüzsgő forgatagában. S bár belső tere csupasz, a térszerkezet mit sem veszített lenyűgöző voltából. Hideg márványpadlója, elegáns oszlopai és ég felé törő, hatalmas kupolája révén még ma is érzékelteti Justinianus látomását.

1 Megjegyzések

  1. Majd ha a keresztények visszafoglalják, akkor lerombolják az undorító tornyokat

    VálaszTörlés
Megjegyzés küldése
Újabb Régebbi