2014. augusztus 9., szombat

Az Orléans-i Szűz

Ingres festményén Jeanne d'Arc így nézte végig
VII. Károly megkoronázását. Az egyetlen képmás
amely életében készült róla (1429), a kis betéten
látható.
Jeanne d’Arcot, a kis parasztlányt 19 éves korában ugyan kivégezték, de elszántsága arra lelkesítette a franciákat, hogy kiverjék hazájukból az angolokat.

Jeanne d’Arc hírnevét rövid, de eseményekben bővelkedő életének és tragikus halálának köszönheti. Egy parasztember gyermekeként született valamikor 1412 táján Champagne vidékén, Kelet-Franciaországban. Értelmes, nyílszívű fiatal lánnyá serdült, aki – noha kora ifjúságától kezdve hallani vélte szentek „hangjait” – távol állt a vallásos rajongók fanatizmusától.

Nagyjából 16 éves lehetett, amikor 1428-ban az említett „hangok” arra ösztönözték, hogy siessen Károly segítségére, akit hat évvel azelőtt királlyá kiáltottak ki, de az angol megszálló hadak miatt nem tudta elfoglalni trónját. Jeanne rávette a francia seregek egyik parancsnokát, név szerint Robert de Baudricourt, hogy adjon neki ajánlólevelet a királyhoz.

Jeanne férfiruhát öltött és hat társa kíséretében elment Chinonba, Károlynak a Loire partján emelkedő várkastélyába. Miután ott tévedhetetlenül felismerte az udvaroncai nagyszámú csoportjában álló királyt és kiállta a teológiai vizsgát is, mindössze néhány percébe kerül, hogy meggyőzze a reménytelen hangulatban lévő királyt: Isten küldte őt hozzá, hogy megmentse Franciaországot. Segítségével a királynak sikerülni fog érvényesíteni jogát a trónra.

Orléans felmentése

Károly katonaságot adott mellé, és Jeanne hadba indult velük. Bár nyilvánvalóan semmi szerepe nem volt a hadművelet stratégiájának kidolgozásában, elszántságával és bátorságával mégis olyan lelkesítőleg hatott a küzdőkre, hogy Orléans városát sikerült felmenteni az angolok ostroma alól, annak ellenére is, hogy őt magát egy nyíl súlyosan megsebesítette. Jeanne ezek után rábeszélte Károlyt, hogy haladéktalanul menjen Reimsbe, a francia királyok hagyományos koronázóvárosába, még ha az mélyen az angolok által elfoglalt területen belül esik is.

Júliusban végre Károly fejére került a korona; Jeanne a szertartás egész ideje alatt szorosan a király mellett állt. Küldetését ezzel teljesítette, mégsem tért vissza szerény életéhez és munkájához, a pásztorkodáshoz. Mint beosztás nélküli kapitány a harctéren maradt, és 1430 májusában Campiégne-nél az angolokkal szövetséges burgundiaiak fogságába esett. Minthogy akkorra már Jeanne, az orléans-i szűz a nemzeti újjászületés jelképévé vált, az angolok hajlandók voltak 10 ezer aranykorona váltságdíjat fizetni azért, hogy a kezükre adják őt. Jeanne d’Arc sorsa ezzel megpecsételődött.

Jeanne d'Arc elfogása.
Az ngolok, hogy haláláért elhárítsák magukról a felelősséget, Jeanne-t egyházi törvényszéknek adták át Rouenban. A bírák pedig eretnekség címén elítélték, mert azt állította, hogy közvetlenül Isten sugallatára, tehát az egyház közbenjárása nélkül cselekedett. Károly, szégyenére legyen mondva, semmit sem tett a leány élete megmentésére.

Miután hosszú időn át rendíthetetlenül állta a harcot inkvizítoraival íztoraival, Jeanne végül megtört és megadta önmagát. Életfogytiglani börtönre ítélték. Nem sokkal később visszavonta beismerő vallomását, mire világi bíróság elé állították, s halálra ítélték. 1431 májusában Rouenban halt máglyahalált.

Jeanne tragédiája végül mégsem hagyta nyugodni Károlyt: 25 éve elteltével, 1456-ban Jeanne-t felmentették bűne alól. 1909-ben boldoggá avatták, majd római katolikus egyház 1920-ban szentjei közé fogadta.

0 komment:

Megjegyzés küldése