2014. június 23., hétfő

Szörnyeteg a Trónon

Az első orosz cár, Rettegett Iván művelt uralkodó, egyszersmind azonban fékezhetetlen hatalommámorban fürdő zsarnok volt.


November 16-án, az Úr 1581. évében hangos kiáltások verték fel a cári palota csendjét. A cár hevesen vitázott menyével, Jelenával, és egy bottal keményen feléje sújtott. Ivan Ivanovics, a cár fia közbeavatkozott, s védelmezni próbálta áldott állapotban lévő hitvesét a csapásoktól. Rettegett Iván cár tombolt dühében, mivel saját fia szembe mert szegülni vele.

Egy pillanatig sem habozott, s teljes erejéből püfölni kezdte a fiát – és olyan súlyosan megsebesítette, hogy az néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. Ivan Ivanovics mindössze huszonhét esztendős lett volna. Jelena elvetélt. Rettegett Iván cárt mardosta ugyan a lelkifurdalás, de tettét már nem tudta meg nem történtté tenni.

Oroszország felemelkedése

IV. Iván, aki az orosz nép utóbb a Groznij jelzővel illetett – ami „zordat”, „kegyetlent” jelent, ám a mai magyar történettudomány általában „rettenetesként” emleget -, hatalmas területén uralkodott. Trónra lépésekor 2,8 millió négyzetkilométer ura volt – állama nagyobb volt, mint Anglia, Franciaország és Spanyolország együttvéve.

A birodalomban az oroszokon kívül még számos keleti szláv és finnugor nép élt. Oroszország fejlődése igencsak megsínylette a 13. századi tatát hódítást, majd az azt követő kétszáz éves idegen uralmat. Ekkor azonban úgy látszott, eljött az orosz kultúra virágkora. Ebben az időben épült a moszkvai Vörös téren álló nevezetes Vaszilij Blazsennij-székeshegyház, amely azóta is Oroszország jelképének számít.

Az ország politikai berendezkedése azonban sürgős reformokra szorult. Iván nagyapja, III. Iván nagyfejedelem a „minden oroszok földjének eggyé kovácsolását” tette programjává. Az a cél húzódott meg e törekvése mögött, hogy a hatalmas birodalmat a moszkvai nagyfejedelem vezetésével egységes állammá olvassza. Unokája, IV. Iván pedig megteremtette az alapjait annak, hogy Oroszország az európai nagyhatalmak sorába emelkedjen.

Hatalmi harc a trónutódlásért

A későbbi IV. Iván cár 1530. augusztus 25-én látta meg a napvilágot a Moszkva melletti Kolomenszkojéban, a moszkvai nagyfejedelmek nyári rezidenciáján. Atyja, III. Vaszilik húsz éven át tartó, gyermekáldást nélkülöző házassága után másodszor is megnősült. Iván anyja idegen földről jött: lengyel-litván származású volt.

Nagy ellenkezés fogadta ezt a házasságot, s amikor négy évvel az esküvő után megszületett a hőn áhított trónörökös, sokan megfogadták, hogy soha nem fogják elismerni a fiú jogát az orosz trónra.

Néhány évvel később III. Vaszilij meghalt, és háromesztendős fiára hagyta a trónt, amelynek megszerzéséért azon nyomban heves hatalmi harc bontakozott ki. A fejedelem özvegye, Jelena Glinszkaja, Iván édesanyja, aki bölcs és öntudatos asszony volt, magához ragadta a hatalmat.

Alig múlt azonban harmincéves, amikor 1538. április 3-án váratlanul meghalt. Nyomban híresztelések kaptak szárnyra, hogy megmérgezték. A nyolcesztendős Iván és süketnéma kisöccse teljesen magukra maradtak – még dadájukat is eltávolították mellőlük.

Rettegett Iván cár nevéhez fűződik a moszkvai Vörös téren álló pazar Vaszilij Blazsennij székesegyház építése. 
A bojárok, az orosz nemesek érdeklődése a gyermek trónörökös iránt alábbhagyott. Még nem is olyan régen alázatos hódolatukat fejezték ki neki, most pedig teljesen elhanyagolták. Iván soha életében nem volt képes elfeledni a gyermekkorában elszenvedett sérelmeket. A két árva gyermek öltözködésére nem fordítottak figyelmet, ráadásul elég ennivalót sem adtak nekik.

Ivánnak borzalmas jeleneteket kellett tehetetlenül végignéznie: a barátai ellen elkövetett bántalmazások és a halott anyját gyalázó beszédek hatására mind jobban érett benne a bosszúvágy, és egyre inkább megerősödött amúgy is meglévő szadisztikus hajlama. A brutalitás mindennapossá vált számára.

Iván már gyermekkorában is nagy élvezettel kínzott ártatlan állatokat. Ez azonban csak a kezdet volt. Tizenhárom éves volt, amikor elrendelte az első gyilkosságot, tizenötödik születésnapját, nagykorúvá válását pedig több kivégzéssel ünnepelte. Ekkor már rettegni kezdtek tőle a bojárok.

Oroszország első cárja

A végső lépést a függetlenség irányában Iván két évvel később tette meg. 1547. január 16-án a moszkvai Uszpenszkij- (Mária mennybevétele) székesegyházban Isten kegyelméből „minden oroszok cárjává” és Oroszország nagyfejedelmévé koronáztatta magát. A „cár” megjelöléssel pedig – amelynek eredete görög kaiszar, illetve a latis ceasar – félreérthetetlen formában adta mindenki tudtára: Moszkvából harmadik Rómát akar teremteni, önmagát pedig a világot uraló bizánci császárok örökösének tekinti. A moszkvai metropolita, Oroszország legmagasabb egyházi méltósága áldását adta erre az – állítólagosan Isten akaratából született – rendre.

Egy hónappal koronázása után a cár feleségül vette a Romanovok családjából származó Anasztáziát. Hitvese hat gyermekkel ajándékozta meg, de csak egyetlen gyermekük, Fjodor Ivanovics élte túl a szüleit. Házasságuk kimondottan boldog volt. Iván jellemének zabolátlansága ennek ellenére már a nászútjukon megmutatkozott.

Csodák és változások

Rettegett Iván karjában tartja fiát, miután
fékevesztett dühében olyan erővel vágta fejbe,
hogy az nem sokkal később belehalt sérülésébe.
Eleinte úgy látszott, hogy Iván szeretne jó irányban változni. Erre egy katasztrófa adott számára intő jelet.
1547. június 21-én egész Moszkva lángokban állt. A babonás cár rettenetesen megijedt. A tűzvészt figyelmeztetésként értelmezte, s elhatározta, hogy a jövőben csak jót fog cselekedni. Országos reformokba fogott. Iskolákat építtetett, támogatta a könyvnyomtatást, állandó hadsereget szervezett, és összegyűjtette a nincstelenek kérelmeit.

1552 októberében megszületett Iván első fia, Dmitrij Ivanovics. Fél évvel később a cár súlyosan megbetegedett. Már a halál fenyegette, amikor megfogadta, hogy zarándokútra megy, amennyiben az Úristen megkegyelmez neki. Amikor az uralkodó felépült, s családjával együtt útra kívánt kelni Szent Kirill kolostorához, a szent életű Makszim, a Görög figyelmeztette: fia nem fog élve visszatérni onnan.

A cár azonban nem hagyta eltéríteni magát tervétől, s hitvese és gyermeke társaságában felkereste a szent helyet. Ekkor azonban megtörtént a baj. A visszatéréshez készülődve a cár és a cárné már a csónakban ült, amikor a dada megbotlott. Dmitrij legurult egy lejtőn, bele a Sekszna folyóba, és nyomban meghalt. Fia elvesztése után kezdett el hinni Iván cár a mágiában és a boszorkányságban.

A rettegésben tartott ország

1554. március 28-án újabb fia született, későbbi kedvence, Ivan Ivanovics. Öt évvel később azonban meghalt a cárné, s vele együtt mindaz, ami még mérsékelni tudta az uralkodó hirtelen haragú természetét. Iván, aki országát ez ideáig délkeleti irányban, a Kaszpi-tenger felé igyekezett kiterjeszteni, hatalmát most saját népe ellen fordította.

Mérge eleinte legközelebbi bizalmasai ellen fordult. Korábban nagyra becsült hadvezérei vagy tisztelettel övezett tanácsadói egyik pillanatról a másikra „árulókká” váltak, és kivégeztette őket. A gyászév elmúltával, 1561 augusztusában feleségül vette egy cserkesz fejedelem leányát.

És Iván még később is több alkalommal vette magára a házasság kötelékét. Nyolcadik feleségének akkor kérte meg a kezét, amikor hetedik felesége még életben volt.

Üldözési mániája addig kínozta, míg 1565-ben feketébe öltözött fegyveresekből föl nem állította hatezer fős magánhadseregét. Az „opricsnyikek” csapatával egyben megteremtette a terror eszközét is, amely félelmet és rettegést hozott az egész országra.

Eközben Oroszország külpolitikai helyzete kritikussá vált. Iván próbálkozása, hogy utat találjon a Balti-tengerhez, huszonöt évig tartó háborút robbantott ki a lengyel-litván unióval és Svédországgal, s romba döntötte a gazdaságot. Iván ennek dacára fáradhatatlanul gyilkolt tovább. Különös borzalmakat élt át Novgorod, ahol 1570-ben tömegmészárlást rendezett: ennek során 18 ezren vesztették életüket.

Iván cár úgy érezte, hogy a meggyilkoltak lelkei üldözik. Iszonyatosan félt saját halálától – márpedig annak időpontját tudtára adták a csillagjósok. És Rettegett Iván 1584. március 18-án, ötvenhárom esztendős korában valóban eltávozott az élők sorából.

0 komment:

Megjegyzés küldése