2013. szeptember 3., kedd

Újító Találmányok: Angol Vécé

Az 1900 körül készült Deluge modell,
amelyről azt tartják, hogy
"megbízhatóságáról volt híres"
Krétán már 4000 évvel ezelőtt, a minószi kultúra idején is ismerték a vízöblítéses vécét, ám az első modern angol vécét 1589-ben találta fel Sir John Harington. Ötletének azonban nem lett folytatása, és újabb két évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a vízöblítéses vécé kereskedelmi forgalomba kerüljön.

Annak ellenére, hogy I. Erzsébet királynő Sir John Harington keresztanyja volt, illetlenségre hivatkozva elutasította Harington szabadalmi kérelmét a vízöblítéses vécét illetően. A visszautasítás ellenére azonban maga a királynő is felszereltetett egy ilyen szerkezetet a richmondi palotába. Harington találmánya jóval megelőzte korát, így mindössze a már említett királyi illemhely és a saját birtokán, Kelstonban felszerelt alkalmatosság épült meg ebben az időben.

A problémát nem is annyira a közvélemény tiltakozása jelentette, hanem a nem megfelelően kiépített csatornahálózat, amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy nem volt hova elvezetni a szennyvizet öblítés után. Majd kétszáz esztendőnek kellett eltelnie, mire általánosan elterjedhetett a vízöblítéses illemhely.

1596-ban Haringtont száműzték az udvartól, amiért kiadott egy éles szatírát. Az ajax metamorfózisa címmel, amelyben nagy részletességgel elemzi a vízöblítéses vécét. A meglepően újszerű találmány egy ciszternából állt, amelyben a rajz szerint halak úszkáltak, valamint túlfolyócsőből, a csészében található víztartályból, és az öblítéshez használt húzókarból. Harington pamfletjának címében az ajax egy szójáték a kiejtése ugyanis megegyezik az Erzsébet kori illemhely köznyelvi nevének, „a jakes”-nek a kiejtésével.

A vízöblítéses vécé illusztrációja Sir John Harington Az ajax metamorfózisa
(1596) című művéből. Harington azt ajánlja, hogy naponta egyszer feltétlenül
húzzuk le a vécét.
Az angol vécét Alexander Cumming szabadalmaztatta 1775-ben, de a gyártása csak 1778-ban kezdődött meg.


Tudtad?

A XVII. századi Angliában a közegészségügy sok kívánnivalót hagyott maga után? Az angol Samuel Pepís a következőket jegyezte fel a naplójában: „Amikor lementem a pincémbe, nagy szerencsébe léptem…, amelyből azt a következtetést vontam le, hogy Turner úr háza megtelt, és a szenny most az én pincémet öntötte el. Az eset aggodalommal tölt el.”

Jelenet A szabadság fantomja című francia filmből, amelynek a rendezője Luis Bunuel.
I.Erzsébet királynő, korának szokásaival ellentétben, kínosan ügyelt a tisztaságra. Feljegyezték róla, hogy havonta egyszer megfürdött, „akár szükséges volt, akár nem”.

1852-ben az első nyilvános illemhely díja Angliában 2 penny volt, és újabb 2 pennyt kellett fizetni a kézmosásért. Nem meglepő, hogy a kísérlet megbukott. Az 1855-ben megnyílt első városi illemhely már csak 1 pennybe került, és ez a díj maradt érvényben egészen addig, amíg egy évszázaddal később a pénzváltásban áttértek a tízes számrendszerre (1971).

Tévhitek

Az angol vécé felfedezője nem a XIX. században élt angol vízszerelő Thomas Crapper volt. Az sem igaz, hogy az ő nevéből származna az ürülék, bélsár kifejezésére használt angol crap kifejezés. Ez ugyanis egy XV. századi szóból alakult ki, amelynek „ponyva” a jelentése, és amely a németalföldi krappe szóból származik. Thomas Crapper egykori vécéüzeme a londoni King’s Roadon ma Laura Ashley butik.

0 komment:

Megjegyzés küldése