Nemrut Dağ – Egy Álmodozó Király Becsvágyó Síremléke

A nagy birodalmak bukása általában törvényszerű: ez történt Nagy Sándor kis-ázsiai birodalmával is, amely számos kisebb királyságra hullott szét. Ezek éppoly jelentéktelenek voltak, mint amilyen kérészéletűek. Közéjük tartozott I. Antiokhosz (Kr. e. 69-34) Kommagéné királysága is a mai Törökország kurdok lakta területén. A hiú király minden képzeletet felülmúló emlékművet emeltetett magának: egy hatalmas sírdombot, amelyet különös szobrok és domborművek őriznek.


Vannak közöttük felirat nélküliek, ezeket nyilván arra szánta, hogy lerója tiszteletét majdani utódai előtt, míg az istenek alakjai arra szolgáltak, hogy magát a királyt is az istenek közé emeljék. A kommagénéi királyok dicsősége azonban rövid életűnek bizonyult, és bár egy ideig Róma védnökségét élvezték, a kis királyság hamarosan az új birodalom része lett.

A Toros-hegységhez tartozó 2200 m magas Nemrut Dag csúcsára érve Karl Sester német mérnök nem akart hinni a szemének, ahogyan az őt követő régészek sem, amikor megpillantották a kőszobrokat. Az ókori leletek felfedezése óta egészen az 1880-as évekig nem bukkantak hasonló lelőhelyre, létezését pedig nem is sejtették. Kétségtelenül az egyik legkülönösebb és legrejtélyesebb régészeti leletegyüttes került itt elő a feledés homályából, amelyet a végtelenül hosszú és zord telek teljesen megközelíthetetlenné tettek, a szobrok nagy részét pedig belepte a hó.

I. Antiokhosz, Kommagéné királyság uralkodója elhatározta, hogy 50 m-rel megemelteti a Nemrut-hegyet, hogy kimagasodjék a környező csúcsok közül. Királyok, görög és perzsa istenek óriásszobrait, valamint állatfigurákat állítatott fel a csúcs körül az örökkévalóság számára. A meghökkentő és titokzatos szentélyt, amely sokáig rejtve maradt, 1881-ben fedezték fel Kelet-Anatóliában.
A hatalmas kőfejek, istenek, oroszlánok és sasok szobrai, valamint a fehér kőbe vésett domborművek – egy mesterséges domb őrzői – monumentális síremléket alkotnak, amely nem pusztán királysírnak készült, hanem kultuszhelynek, új vallási központnak is. Appollón mellett Tükhének, a szerencse görög istennőjének, a királyság szimbólumának szobra áll, majd Zeusz, maga Antiokhosz király és Héraklész következik. Dareioszt és Nagy Sándort dombormű örökíti meg, távolabb pedig egy úgynevezett horoszkóp látható, amelyen a bolygók állása Antiokhosz megkoronázásának dátumát, július 17-ét mutatja.

Az ősi sírhalom előtt – vélhetően itt található I. Antiokhosz végső nyughelye – ünnepélyesen sorakozó 8-10 m magas óriásszobrokat az alábbiak szerint sikerült azonosítani: Apollón, Tükhé, Zeusz, I. Antiokhosz és Héraklész. A két utóbbi mellett egy-egy oroszlán és sas található.
Tükhé istenné kivételével, aki a Kommagéné királyságot szimbolizálja, a mintegy 2 m magas kőfejeket perzsa fejdísszel és hajviselettel ábrázolták.
Sasoktól és oroszlánoktól – az erő, a nemesség és a hatalom szimbólumaitól – hemzsegő feliratokat véstek az istenek és királyok szobraira. Az egyik feliraton a király elmondja, hogy azért épített ezt a szent helyet, hogy „testének gondosan bebalzsamozott porhüvelye itt nyugodjék az idők végtelenségén át mindaddig, amíg lelke az égi trónon csatlakozik Zeusz-Ahuramazdához” (Ahuramazda perzsa főisten volt). Azt akarta, hogy ez a szent hely „minden isten trónterme” legyen.
Vajon valóban I. Antiokhoszt ábrázolja a dombormű bal oldali alakja? Lehet, hogy igen. Ami a szobrászati kidolgozást illeti, megtalálhatók rajta mind a keleti, mind a nyugati művészeti irányzatok jegyei.
A páratlanul szép és monumentális természeti környezetbe ágyazott, Nemrut-hegyi szoboregyüttes különlegessége mindenkit lenyűgöz. A kolosszális kőfejek némán őrzik I. Antiokhosz király sírját, aki a nagy perzsa uralkodó, Dareiosz király leszármazottjának tartotta magát.
Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi