“Jaj, olyan ideges vagyok. Úgy érzem, mindjárt szétrobbanok a feszültségtől. Már aludni sem tudok, annyira erősen szorongok.”
A mai rohanó világban sajnos egyre gyakrabban hangzanak el ezek és ehhez hasonló mondatok ismerőseink, rokonaink vagy esetleg még a saját szánkból is. Szeretnénk otthonunkban és a munkánkban is helytállni, minden embernek és helyzetben megfelelni. Mivel azonban nem gépek vagyunk, hanem érző és véges energiával rendelkező lények, ez a feladat valójában lehetetlen.
Mi azonban, sokszor a maximalizmus feneketlen mély vermében vergődve, egyre több feladatot vállalunk, amiket ha nem sikerül maradéktalanul teljesíteni, máris jön a kíméletlen önostorozás. Ez pedig könnyen megjósolhatóan előbb-utóbb betegségeket fog generálni testünkben, de még ennél is hamarabb: a lelkünkben.
A szorongásos zavarok típusai
Természetesen nem csak a tökéletességre törekvő hozzáállás lehet a kiváltója az olyan szorongásos zavaroknak, mint a pánikbetegség, a generalizált szorongás, a kényszerbetegség, vagy akár a szeparációs szorongás, ugyanakkor ez is egy olyan tulajdonság, mely előbb-utóbb könnyen pszichés problémákat generálhat.
Nézzük is meg kicsit részletesebben - a teljesség igénye nélkül - mik jellemzik az egyes szorongásos zavarokat:
A pánikbetegség az az állapot, amikor időről időre pánikrohamok jelentkeznek az adott személynél, vagy aki állandóan egy újabb lehetséges pánikroham bekövetkeztétől retteg. A pánikroham ráadásul - a szorongással ellentétben, ami folytonos feszültségben tartja a beteget - hirtelen, minden előzmény nélkül jelentkezik.
Jellemzői még a rendkívül erős tünetek (izzadás, légszomj, szédülés, remegés, esetleg halálfélelem), melyek aztán pont olyan hirtelenséggel távoznak, mint ahogy érkeztek.
A generalizált szorongás egy, a beteg életében állandóan jelen lévő félelemérzet, aminek nincs konkrét tárgya. Pont emiatt az ilyen fajta szorongásban szenvedő egyén hajlamos szorongását az élet minden területére kiterjeszteni, ezáltal egy perc nyugalmat sem hagyva testének és lelkének a regenerálódásra.
Ebben a tekintetben hasonlít egyébként a kényszerbetegségre, hiszen ez a fajta pszichés probléma is folyton “zaklatja” a beteget. A kényszerbetegségben, vagy más néven obszesszív-kompulzív zavarban szenvedő egyén kényszeres gondolatokkal bombázva hajtja végre újra és újra ugyanazokat a cselekedeteket. Bár sok esetben a beteg is érzékeli ezen tettek valóságtól elrugaszkodott voltát, képtelen azokat nem végrehajtani, hiszen úgy érzi, csakis az adott cselekvés által csökkentheti stressz-szintjét, szorongását.
Bár a szeparációs szorongás fogalmával elsősorban az önállósodás útján elinduló babák és kisgyermekek kapcsán hallhatunk a legtöbbször, sajnos felnőttek esetében sem ritka a megjelenése. Csak míg a gyermek anyától való elszakadás miatti félelme teljesen reális és normális, addig felnőttek esetében ez a fajta szorongás is már pszichés problémának tekinthető.
A leghatékonyabb megoldás szorongásos problémákra: a kognitív viselkedésterápia
A szorongásos zavarok kezelésére több féle módszer létezik, melyek egy részét otthonunkban is kipróbálhatjuk (gyógyteák, légzéstechnikák, vitaminok), ugyanakkor dönthetünk úgy is, hogy pszichológus, vagy pszichiáter szakszerű segítségét kérjük.
Ha valakinél a túlzott szorongás már jó ideje tart, szinte biztos, hogy először az elsőbb felsorolt házi praktikák közül fog válogatni, ám bizonyos, hogy csakhamar ki fog derülni a számára, hogy ez kevés lesz problémáinak orvoslásához.
A leghatékonyabb megoldást egy olyan pszichológus jelentheti, akinek szakterülete a kognitív viselkedésterápia, mely technika segítségével kiemelkedően hatékonyan gyógyíthatóak a pánik- és kényszerbetegségek, valamint a generalizált - vagy szeparációs szorongásos zavarok.
A kognitív viselkedésterápia egy olyan pszichoterápiás módszer, melynek során a terapeuta segít a szorongásos zavarban szenvedő személynek a folytonosan megjelenő negatív gondolatok azonosításában, valamint az e mögötti minták feltérképezésében, majd megtanítja neki, hogyan ismerje fel és kezelje hatékonyan ezeket a helyzeteket mindennapi élete során.