A fényképezés történetének kezdete óta bizonyítgatják, hogy a filmen megjelenhetnek olyan „alkalmi” szellemek, amelyek a felvétel készítésekor nem voltak láthatóak. A jelek szerint ehhez vagy egy médium kellett, aki a kép készítésekor jelen volt, vagy a fényképésznek magának kellet médiumokra jellemző tulajdonságokkal bírnia.
A szellem- vagy fantomfényképezést mindig gyanakvás övezte, s az eltelt 75 esztendőben, mióta a lemezes gépek elavultak, már csak igen ritkán fordult elő. Az okkultizmus tudományos kutatóira általában jellemző volt, hogy nem óhajtottak belebonyolódni egy, a csalás lehetőségének ennyire kitett vagy legalábbis csalással könnyen vádolható „szakma” dolgaiba, ezért a ma még fellelhető felvételek hitelességét nehéz megállapítani.
Első ízben a bostoni William Mumlernek sikerült egy szellemet megörökítenie, amely a fényképész 1861-ben készült önarcképén jelent meg. A műfaj leghíresebb fotója is az ő nevéhez fűződik. Ezen Abraham Lincoln özvegye, Mary Todd látható, mögötte férje szelleme, amint a kezét az asszony a vállára teszi. Csalást sohasem tudtak Mumlerre bizonyítani, s amikor néhány évvel később valaki szélhámosság miatt beperelte, a vádat elejtették.
1886-ban egy bizonyos Edward Wyllie a kaliforniai Pasadenában felcsapott fényképésznek.
Gyermekkora óta különleges pszichológiai képességekkel rendelkezett, s ezt kihasználva tömérdek szellemfényképet készített. Felvételein egy helyett több arc vagy alak jelent meg, olykor üzenetek kíséretében. Képei túl jók voltak ahhoz, hogy hitelesnek lehessen tartani őket. Ám egyszer egy paranormális jelenségeket kutató tudományos társaság felkérte, fényképezzen le valakit, aki mit sem tud a spiritizmusról. Wyllie választása Charlie-ra, a közeli mosoda kínai alkalmazottjára esett. A róla készült képeken más is látható volt – fiának kicsinyített portréja, valamint egy üzenet kínaiul. Charlie három éve nem látta gyermekét, s a képről derült ki, hogy fia időközben meghalt.
A francia Edouard Buguet felvételein olyan személyek is jól felismerhetően megjelentek, akik már a fényképezés fetalálása előtt meghaltak. Bár Buguet-t 1875-ben család miatt elítélték, az emberek igazságtalannak tartották az ellene lefolytatott eljárást, s az iránta és fényképei iránt tanúsított bizalom töretlen maradt.
Az aktív szellemfényképészek egyik utolsó mohikánja, az angol William Hope nagy vita középpontjába került 1921-ben, amikor a kísértetvadász Harry Price szándékos félrevezetéssel gyanúsította.
A szellem- vagy fantomfényképezést mindig gyanakvás övezte, s az eltelt 75 esztendőben, mióta a lemezes gépek elavultak, már csak igen ritkán fordult elő. Az okkultizmus tudományos kutatóira általában jellemző volt, hogy nem óhajtottak belebonyolódni egy, a csalás lehetőségének ennyire kitett vagy legalábbis csalással könnyen vádolható „szakma” dolgaiba, ezért a ma még fellelhető felvételek hitelességét nehéz megállapítani.
Első ízben a bostoni William Mumlernek sikerült egy szellemet megörökítenie, amely a fényképész 1861-ben készült önarcképén jelent meg. A műfaj leghíresebb fotója is az ő nevéhez fűződik. Ezen Abraham Lincoln özvegye, Mary Todd látható, mögötte férje szelleme, amint a kezét az asszony a vállára teszi. Csalást sohasem tudtak Mumlerre bizonyítani, s amikor néhány évvel később valaki szélhámosság miatt beperelte, a vádat elejtették.
William Mumler felvételein vajon szellem- eket sikerült lencsevégre kapnia? |
Gyermekkora óta különleges pszichológiai képességekkel rendelkezett, s ezt kihasználva tömérdek szellemfényképet készített. Felvételein egy helyett több arc vagy alak jelent meg, olykor üzenetek kíséretében. Képei túl jók voltak ahhoz, hogy hitelesnek lehessen tartani őket. Ám egyszer egy paranormális jelenségeket kutató tudományos társaság felkérte, fényképezzen le valakit, aki mit sem tud a spiritizmusról. Wyllie választása Charlie-ra, a közeli mosoda kínai alkalmazottjára esett. A róla készült képeken más is látható volt – fiának kicsinyített portréja, valamint egy üzenet kínaiul. Charlie három éve nem látta gyermekét, s a képről derült ki, hogy fia időközben meghalt.
A francia Edouard Buguet felvételein olyan személyek is jól felismerhetően megjelentek, akik már a fényképezés fetalálása előtt meghaltak. Bár Buguet-t 1875-ben család miatt elítélték, az emberek igazságtalannak tartották az ellene lefolytatott eljárást, s az iránta és fényképei iránt tanúsított bizalom töretlen maradt.
Az aktív szellemfényképészek egyik utolsó mohikánja, az angol William Hope nagy vita középpontjába került 1921-ben, amikor a kísértetvadász Harry Price szándékos félrevezetéssel gyanúsította.