A nőstény kakukk (
Cuculus canorus) előszeretettel rakja tojásait azon faj képviselőinek a fészkébe, ahol maga is nevelkedett. E szakosodásnak és a természetes kiválasztódásnak köszönhetően a kakukktojások szinte alig különbözik a fészekalj többi tojásától. Némely nevelőszülő mégis képes felismerni az idegen tojást.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcX4_UbkVUS6byZlUDmdGd_Ymb0uor4EO5hpq7R0n29yUqxzCXABuKx9qo4vthmH6kYYs-wIE74CRy2n6B_br1LpAbXrD4jrHuURusoTonaQUAHygUMHpiYtey10HaBgkoaN_od1mcTlFu/s640/tojasuv.jpg) |
Kakukktojás: a nagyobb méret alapján egy nádiposzáta nem képes felismerni |
Milyen módon – azt a Cseh Tudományos Akadémia tagja, Marcel Honza vizsgálta meg. Mivel az emberrel ellentétben, a madarak érzékelik az ibolyántúli fényt, Honza naptejjel, illetve UV-semleges vazelinnel kent be idegen fészkekbe rakott kakukktojásokat. Míg a legtöbb vazelines tojást kikeltették a nevelőszülők, az UV-sugarakat elnyelő tojások felét kitúrták a fészekből, vagy maguk álltak tovább.