A Moszkitó-part mindmáig a járhatatlan mocsarak, a szavannák (zöld), a széles lagúnák (szürke), a kis földbirtokok és a malária sújtotta falvak megközelíthetetlen, titokzatos, vad vidéke – itt élnek a terület névadói, a meszkitó indiánok.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIbHdtc3lEWUyNvRsWDCyo6o2XYDtaiyKLPHiSMebS9GY_zKA3_uNcUpOy0OpHOVZDmSjSchF58UO69AUS5TBzMwIaR34NYDs_uVueK4LVpALnY8pejM4Cln4ZSqJ_IJJ9h-KmiSQNFUQ/s400/coco_ast_2002339_lrg.jpg)
|
Honduras és Nicaragua kanyargós határfolyója, Coco a Moszkitó-parton |
E partszakaszt veszélyes vizek mossák, a rákhalász őslakosokat kalózok fosztogatják a sekély, zátonyokkal teli tengeren, az idegen halászbárkák tonnaszám fogják a dús tengeri növényzet között élő halat, jelzés nélküli hajók eresztenek mérgező anyagokat az óceánba, az elhagyatott part mentén pedig nagyban folyik a kokaincsempészet. A meszkitók évszázadok óta harcolnak az idegen hódítók ellen, s bár a föld az övék maradt, a tengert – úgy tűnik – lassan elveszítik.