Szt. Kinga, akiről a földalatti templomot (melynek hossza 54 m, szélessége:14,5 m, magassága: 10,0 m és 1896-ban akakították ki) elnevezték, a lengyel sóbányászok védőszentje, ami ritka kivétel, hisz szinte egész Európában a Kis-Ázsiai Nikodémiában a II.században élt Borbála (Barbara) a bányászok védőszentje.
Kinga királyné (1224-1292) Szemérmetes Boleszláv lengyel király felesége volt és IV. Béla királyunk lánya, de akkor a magyaros "Kunigunda" néven ismerték, mert ez a Kinga megfelelője. A legenda szerint Kunigunda apjával a Máramaros környéki sóbányákat látogatta meg és apjától egy sóbányát kért, mert a lengyelek híján voltak ezen éltető ásványnak. IV. Béla a kérést teljesítette, és lánya egy gyűrűjét a sóbányába dobta. Hazatérve Wieliczkán Kinga kijelölt egy helyet, hogy a bányászok ott ássanak. Hamarosan egy só rögre bukkantak, amiben megtalálták Kunigunda gyűrűjét. A legendának több változatát lehet megtalálni a szakirodalomban... A gyűrű megtalálás momentumát egy szoborcsoport ma is őrzi, amit természetesen sóból faragtak ki... Ami még tény Kingát, 1690-ben avatták boldoggá, majd 1999-ben II. János Pál pápa Ószendecen (Stary Sacz) szentté avatta Kingát...
Az utolsó vacsora |