A radon színtelen és szagtalan, radioaktív gáz, amely a talajban és a kőzetekben lévő urán bomlása során keletkezik. Leggyakrabban vulkanikus kőzetekre épült lakóépületekben éri el mennyisége a fenyegető mértéket, ezekben is elsősorban az alacsonyabb szinteket.
![]() |
Van olyan ország, ahol házilag elhelyezhető radondetektorko, mint pl. az aktív szenes tartályok olcsón beszerezhetők. A környezetvédelmi szakértővel végeztetett mérés ennél sokkal többe kerülhet. |
A radon egyes területeken a talajból az épületek alapján és a falak repedésein keresztül, valamint szigeteletlen csatornacsövek mentén szivároghat be az épületek belsejébe.
Miért veszélyes?
A radon radioaktív bomlása során radioaktív részecskék, ún. „radon leánymagok” keletkeznek. E részecskék a lélegzés során a szervezetünkbe kerülnek, s ott megtapadhatnak a tüdő vagy a hörgők szövetein. Beágyazódva sugárzást bocsátanak ki, ami idővel tüdőrákot okozhat.
Vizsgálatok szerint a tüdőrák jelentős kockázati tényezője a lakóhelyi radon. A lakások viszonylag magas koncentrációjú radonszennyezettsége és a dohányzás együttesen jelentősen, akár 50%-kal is növelheti a tüdőrák kockázatát.
Megengedett radonszintek
A lakóházakban a talajból származó radon koncentrációja általában a pincében a legnagyobb. Arra azonban nincs biztos módszer, hogy mérések nélkül megállapítsuk, egy adott házban magas-e a radonszint.
Magyarországon a lakóhelyiségek éves átlagos radonkoncentrációja 55 becquerel). A hatóságilag megengedett határérték az Európai Unióban 200-600, az Egyesült Államokban 150-220 becquerel. A már álló épület radonterhelését nagyon nehéz csökkenteni. Ki lehet egészíteni a talaj felőli szigetelést, és érdemes sűrűn és alaposan szellőztetni.
Az új építkezésekhez speciális radonszigetelést fejlesztettek ki. A talajra légáteresztő (pl. sóder- vagy perlit-) réteget kell fektetni, erre erős fóliát, majd a hagyományos betonaljzatot, nagyon gondosan szigetelve. A légáteresztő rétegből szellőzőkürtő kell vezessen az épület fölé, ebbe szükség esetén ventilátoros szellőzést kell beépíteni.
A radon mérése
A radonszint megállapításának egyetlen biztos módja van: a mérés. Nagyon fontos, hogy az átlagos koncentrációt határozzuk meg, mivel a radon szintje napról napra, sőt óráról órára is változhat. A vizsgálat néha hét nap alatt elkészül, máskor egy évig is eltarthat.
Minél hosszabb időn át végzik a méréseket, annál pontosabb lesz az eredmény. A lakáson belüli mérésekhez passzív (pl. faszéndetektorok vagy alfa-nyomdetektorok) és aktív eszközök (pl. radonmonitor) is felhasználhatók. Ezeket az eszközöket meghatározott időn át kell a vizsgált légtérben tartani, majd a megfelelő laboratóriumba kell küldeni, ahol kiértékelik az eredményeket.
0 komment:
Megjegyzés küldése