2014. július 13., vasárnap

Önvédő Növények

A növények nem tudnak elmozdulni helyükről, ezért beépített védelemre van szükségük. Ilyen eszköz lehet valamely méreganyag, de sokkal inkább fizikai önvédelmet alkalmaznak: fájdalmat okoznak a rájuk leselkedő, őket elfogyasztani készülő állatoknak.


A fügekaktusz dupla védelmi rendszere

A fügekaktusz törékeny hajtásai gyökeret eresztenek, gyorsan szaporodnak, így egyetlen növényből pár év alatt bozót fejlődik ki.
A fügekaktusz húsos szára tele van éles tüskével, és ez elriasztja az éhes állatok. Van azonban egy második védelmi zóna, amelyet nehezebb észlelni: apró, világosbarna szőrcsomók a tüskék tövében. A szőrcsomók vége szálkás és könnyedén beletapad a támadó állat bőrébe, amitől az nagyon nehezen tud megszabadulni. Ha a legelésző vadak, például őzek párszor pórul járnak ezekkel a tövisekkel, tüskékkel nem próbálkoznak többször. Bár eredetileg Dél-Amerikában honos, a fügekaktuszt ma már sok helyen termesztik, mert kitűnő élősövény fejlődik belőle.

A vár-egy-percet tüske védelme



Az afrikai várj-egy-percet tüske nagyon találó elnevezés, mert akár állat, akár ember gabalyodik bele, a szabadulás nem egyszerű. A fának befelé forduló tüskéi és ostorszerű ágai vannak. Ha egy antilop vagy bölény fogyasztani akár a tápláló levelekből, a tüskék azonnal beleragadnak a bundájába. Ezután az állat minél inkább szabadulni próbál, annál beljebb fúródnak a tüskék. A közdelem során egyre több ágacska tekeredik az állatra és romlanak a szabadulás esélyei.

A várj-egy-percet tüske Afrika füves síkságain honos csakúgy, mint az őt vesézlyeztető növényevő emlősök, ezért a növénynek hatékony önvédelem kiépítésére van szüksége az életben maradáshoz.

A takácsmácsonya vízicsapdája



A tövises takácsmácsonya körül van sáncolva, hogy megvédje magát a rovaroktól. A takácsmácsonyának a tüskés száron nagy, lándzsa alakú, párosával növő levelei vannak. A levélpárok a tövüknél össze vannak nőve, és egy csésze méretű vízzáró üreget formálnak. A levelekről lecsorgó esőcseppek összegyűlnek ebben a mélyedésben, és vizesárkot alkotnak. Ha egy rovar felmászik a száron, ezzel a vizesárokkal találkozik: vagy visszafordul vagy megfullad.

A molyhos ökörfarkkóró szőrös falat



Szőrzetével riasztja el a rovarokat az útszéli molyhos ökörfarkkoró. Ázsiában és Európába egyaránt honos. Távolról úgy néz ki, mintha a szár és a levelek fehér nemezzel lennének borítva, de mikroszkóp alatt látszik, hogy dús szőrzetről van.

A levél tehát csak akkor érhető el a rovar számára, ha előtte áthatol e rétegen. Ha ez sikerül, és falatozni kezd, akkor a szájában megtapadnak a szőrszálak, ami biztosan elveszi az étvágyát.

A ragadós vénusz légycsapója elcsípi a nektártolvajokat


Rovarleves. A takácsmácsonya száraz és rossz talajon él meg. Árokkal veszi körül magát és összegyűjti a lehulló esőcseppeket, amelybe a megfulladt rovarok bomló teteme értékes tápanyagot bocsát ki.
A Közép- és Dél Európában honos virágú Vénusz légcsapójának ragadós szára van. Ha olyan rovar mászik fel a száron, amelyek nem „hoz” virágport „cserében”, az hamar ráragad a szárra. A ragacsos védővonal felett viszont a virágport hozó méhek és pillangók szabadon jöhetnek-mehetnek. Gyümölcsfa-termesztők tanultak ebből a módszerből, és ragacsos papírt tesznek a fák törzsének aljára, ezáltal meggátolják a rovarok feljutását.

A magyal túl nagy kihívás a hernyóknak



A magyal nemcsak szúrós, de vastag levelei nehezített pályát jelentenek a hernyóknak. A hernyók általában szeretik a leveleket kívülről befelé rágcsálni, de a magyallevél széle túl kemény, ezért a rovarok nem is próbálkoznak vele. Ez a fafajta elsősorban Nyugat-Európában található. Mivel a levelek tüskések is, a nagyobb állatok, mint például az őzek is elkerülik.

0 komment:

Megjegyzés küldése