2014. május 31., szombat

Az Északi-Andok Mély Szurdoka - A Colca Kanyon

A perui Andok égbe törő csúcsai között húzódik a Guinness Rekordok könyvében a világ legmélyebb hegyszorosaként szereplő Colca-kanyon. Világelsősége és lenyűgöző nagysága ellenére ezt a kanyont még névről is csak kevesen ismerik, és csupán egy maroknyi utazó vette a bátorságot, hogy belenézzen a tátongó szakadékba, amelyet a Colca folyó vágott a hegyek közé.

KETTÉMETSZETT HEGYEK A perui Colca-kanyon falai szinte függőlegesen szakadnak le a kép legalján látható Colca folyóig.
Perunak ezen a táján más érdekes felfedezéseket is tehetünk. Az egyik völgyben elszórtan kihunyt vulkánok emelkednek, a görgetegköveken titokzatos jelek láthatók, és a környékbeliek hegyes fejű emberekről mesélnek. Ama  kevesek, akik erre járnak, poros úton szelik át a fátlan, füves pusztát és a kősivatagot, ahol perzsel a nap, s több mint 4000 m magas hegyláncokon kell átkelniük, amelyeknek oldalain jeges hegyi patakok ömlenek alá.

Az Andoknak ez a külvilágtól elzárt része féltékenyen őrzi titkait, de annak, aki mégis eljut a Colca-kanyonba, lélegzetelállító látvány a jutalma. A kanyon úgy szakad a mélybe, mintha egy hatalmas kés szaladt volna be a hegyek közé. Odalent a Colca folyó kanyarog; zavaros vize az esős évszakban vadul vágtat keskeny medrében. Fent, több mint 3 km-rel magasabban büszke hegyormok ágaskodnak; hóüstökük sokszor a felhőkbe vész.

Az ember már hosszú évszázadokkal ezelőtt megtelepedett a kopár hegyek között. Az alacsonyabb lejtőkön teraszos földművelés és lámalegeltetés folyik. Ha kérdik az itteniektől, honnan jöttek, azt mondják, őseik egy hófödte vulkáni kúpról, a Collaguatáról származtak el. Szent hegyükről collaguáknak nevezték el magukat, s még saját testüket is a hegy képére formálták: hegyes fejfedőt hordtak, és a gyermekek fejét kötözéssel kúp alakúra torzították, amíg csak a spanyol hóditók az 1570-es években be nem tiltották ezt a különös szokást. A Colca-kanyont övező hegyeken túl, egy völgy mélyén kúp alakú, többé-kevésbé kerek kráterben végződő hegyek emelkednek. Ezt a kísérteties, holdbéli tájat Vulkánok völgyének nevezik; 86 kialudt vulkáni kúpja közül némelyik majdnem 300 m magas.

HOLDBÉLI TÁJ Szimmetrikus salakkúpok magasodnak a kísérteties Vulkánok völgye kicsiny települése fölé. A vulkáni kúpokat lent ember alkotta utak körítik. Némelyik kúp tetején kaktuszok nőnek.
A jó 60 km hosszú völgy egyes részein a vulkáni kúpok közvetlenül a szántóföldekben folytatódnak,  másutt viszont már megszilárdult fekete láva „örvénylik” a lábuk körül. A Vulkánok völgye és a Csendes-óceán között, a Toro Muerto nevű forró, homokos patakmederben fehér görgetekkövek ezrei hevernek. Sokukon vésett geometriai formák, napkorongok, kígyók, lámák és űrhajósssisakhoz hasonló fejfedőt viselő emberalakok láthatók. Maguk a kövek valószínűleg egy vulkánkitörésből maradtak meg, de hogy az ábrák kitől származnak, rejtély.

Olyan elképzelés is van, hogy a sisakos alakokban űrhajósokat örökített meg az ismeretlen vésnök. Mivet egyetlen régi néptől sem maradtak ránk hasonló leletek, eredekükről kevésbé fantáziadús föltevést alig ismerünk. Az egyik feltevés szerint a hegyekből a tengerpart felé tartó vándor népcsoportok járta errefelé több mint 1000 éve, és ők hagytál e jeleket maguk után.

A zord hegyvidék kietlen lejtőin jó 1 m-es tüskéket meresztő gömbök hívják fel magukra a figyelmet. Ezek a havasi bromáliának (Puya) nevezett üstökösfák, amelyek vaskos törzséből sugarasan kardszerű levelek fejlődnek. A levelek peremének kampós fogai távol tartják a legelésző állatokat, de más rejtekhely híján a kis testű madarak, a veszedelmes fogakkal dacolva, a Puya levelei közé építik fészküket. A madártetemek jelzik, hogy a menedék sokszor halálos csapdának bizonyul.

A madarak és a többi állat teteme táplálj a hatalmas kondorkeselyűt, amely azonban egyáltalán nem olyan legyőzhetetlen, mint amilyennek látszik. A hegyekben a táplálék-utánpótlás sovány és kiszámíthatatlan, s mivel a kondor rendszerint csak olyankor költ, amikor bőven van tápláléka, fennmaradása szüntelenül veszélyben forog. Ötévenként vagy talán még ritkábban pusztító vihar söpör végig a környéken, állattetemek tömkelegét hagyva maga után.

VIRÁGGYERTYÁK 100 éves korában a Puya virágba borul: a 4-6mó m magas, gyertyaszerű virágzatok tömve vannnak csavarvonalas virágokkal.
A kondorok általában ilyenkor, kétévente szánják rá magukat a szaporodásra, s még ekkor is csak egy tojást költenek: az egyetlen utódot a szülők 6 hónapos koráig közösen nevelgetik. De ha van élőlény, amely ismeri e hegyek minden titkát, akkor az csakis ez a pompás madár lehet; könnyed siklórepülésében egyetlen társa saját árnyéka a hegyoldalakon.

0 komment:

Megjegyzés küldése