2014. március 28., péntek

A Lechuguilla-barlang

VESZÉLYES ÖSVÉNY A barlangkutatók
a Tüskés jégkocka-átjárón haladnak át.
Az új-mexikói barlang mesés és hihetetlenül változatos kristályképződményeket rejt magában.

A hitetlenkedés állandó kísérője azoknak, akik az új-mexikói Lechuguilla-barlang felkutatására indulnak. Az Egyesült Államok déli részének sivatagi hegységei alatt húzódó, folyosókból és üregekből álló, a világ egyik leghosszabb barlangrendszerének eddig kb. 100 km-es szakaszát tárták fel. A barlangban különös képződmények találhatók; színes ásványok alkotta cseppkövek borítják a mennyezetet, a falakat és a padlózatot.

Ezeknek a díszeknek a szépsége és változatossága lenyűgöző. Szívószálhoz hasonló, 4,5 m hosszú, üreges sztalaktitok lógnak le a barlang mennyezetéről, vagy lapos medencékre emlékeztető polcok, illetve finom, vékony, 5-6 m hosszú alabástromgipsz fonatok láthatók itt. A cseppkőalakzatok gyöngyszemre, pattogatott kukoricára léggömbre, zúzmarás fenyőfára vagy finom redőzésű ruhára emlékeztetnek. Nehezen hihető, de ezt a rendkívüli csodavilágot csak a XX. század nyolcvanas éveiben fedeztél fel. 1914-ben ugyan a helyi lakosok a barlang bejáratánál néhányszor denevérguanót gyűjtöttek, hogy azzal trágyázzák a földjüket.

Az évek során egy-két kíváncsi barlangász is járt erre, de csak 1986-ban tárta fel egy csoport a barlangot. Ők a bejáratnál észlelhető erős légáramlásra figyeltek fel, ami arra utalt, hogy mélyebben nagyobb termek találhatók. Miután eltávolították a padozaton lévő törmeléket, egy csaknem függőleges járatot találtak, amelyek Kőesésnek neveztek el, mivel körülöttük minden irányból kövek zuhantak le, amint lefelé haladtak a csodálatosan díszített barlang labirintusában.

A Lechuguilla-barlang feltárása lassú és aprólékos munka volt, nemcsak a nehéz terep és az ottani mély tavak miatt. A barlangkutatók tisztában voltak vele, milyen törékenyek a díszek, és azt is tudták, milyen káros változásokat idézhetnek elő ők maguk, pl. huzat keletkezhet, vagy emelkedhet a hőmérséklet.

Emberi kockázat

GAZDAGON DÍSZÍTVE A Torony-teremben
fenséges, 15 m magas oszlopok emelkednek
a mennyezetig.
Bármennyire óvatosak is a barlangkutatók, elkerülhetetlen, hogy az ősi, eredeti felületeket ne szennyezzék be
vagy rongálják meg. Az alabástromgipszből képződött cseppkövek különösen törékenyek, egy óvatlan mozdulat évmilliók alatt kialakult alakzatot rongálhat meg vagy pusztíthat el. A barlang bejáratának kitágítása miatt szárazabbá váló levegő is árthat a csillogó alabástromgipsz képződményeknek, annyira meggyengítheti őket, hogy egyszerűen összeomlanak.

A barlangkutatók szigorú szabályokat dolgoztak ki. Ahol lehetséges, csak mezítláb közlekednek, nehogy szennyezzék a barlang padozatát, de arra is ügyelniük kell, hogy az egyenetlen talaj fel ne sértse a lábukat, mert akkor vérnyomokat hagyhatnak maguk után. Minden szemetet műanyag zacskókban visznek el, és a tiszta vizű tavacskákban senki sem mosakodhat.

A legtöbb mészkőbarlang úgy keletkezik, hogy az enyhén savas esővíz átszivárog a felszínen, de úgy tűnik, hogy Lechuguilla alulról fejlődve alakult ki. A föld mélyén lévő olajkészletekből gázok távoztak a sziklák repedésein keresztül, és keveredtek az oxigénnel és vízzel. Kénsav keletkezett, amely reakcióba lépett a mészkővel, kimarta a járatokat, és ugyanakkor létrehozta az alabástromgipszet is.

FANTASZTIKUS FÉNYEK Kecses alabástromgipsz díszítések lógnak le a Csillár-bálterem mennyezetéről. A nagy csillárok némelyike 6 m hosszú.
Az évmilliók során a barlangokat ásványok díszítették, amelyek vízben feloldva jutottak át a labirintuson – ez vonatkozik a kalcit álló és függő cseppkövekre, illetve az alabástromgipsz alakzatok java részére is. Lélegzetelállító szépségű alabástromcseppkövek függenek a Csillár-bálteremben. Ezek akkor jöttek létre, amikor a barlangrendszer magasabb szintjén az ásványlerakódásokat feloldotta az a víz, amely átszivárgott az üreg tetején, elpárolgott, és csodálatos kristályképződményeket hagyott hátra.

GYÖNGYSZEMEK A Pearlsian-öböl néven ismert teremben barlangi gyöngyöket találtak.
A barlangászok szerint a Lechuguilla-barlangba csak kutatókat kellene beengedni, látogatókat nem, mert csupán így lehetne megőrizni ennek az Aladdin-barlangnak a kincseit eredeti állapotukban.

0 komment:

Megjegyzés küldése