Magvakat Terjesztő Állatok

A növények gyakran veszik igénybe állatok segítségét –, legyenek olyan aprók, mint a hangya, vagy olyan hatalmasok, mint az elefánt –, hogy magjaikat elhintsék. Cserébe munkájukért a növények állandó táplálékforrást biztosítanak számukra.

ÚTRA KÉSZEN A szerecsendió az igen ízletes magköpennyel fizeti a viteldíjat az erdő madarainak, mert az ő gyomrukban utazik. A madár megemészti a magköpenyt, de kiköpi a magot.
A szerecsendiófa ellenállhatatlan csábítása

A madarakat a skarlátvörös szín leghalványabb felvillanása is arra ösztönzi, hogy kóstolják meg a szerecsendiófa vagy muskátdió csábító, ízletes gyümölcsét. Más növényektől eltérően azonban, amelyek lédús bogyókkal édesgetik magukhoz a madarakat, a szerecsendiófa csak kemény és ehetetlen magvakkal szolgál. Vonzereje abban rejlik, hogy a magok skarlátvörös színű gyümölcshúsba vannak bugyolálva. Ez az úgynevezett magköpeny, vagy arillus, ami a madarak számára ellenállhatatlan csemege.

Mivel a magköpeny oda van ragadva a maghoz, a madarak kénytelenek azzal együtt lenyelni. Az arillust aztán a gyomruk megemészti, a magot azonban nem. Ezért felköhögik, és a fától gyakran igen messze pottyantják a földre.

A szerecsendió magköpenyét nem csak madarak fogyasztják. Dél-Kelet Ázsiában összegyűjtik, megszárítják majd összetörik, és egy illatos szerecsendióvirág nevű fűszert készítenek belőle.

Az óriási kampókkal csimpaszkodó növény

A kampós magok rendeltetése az, hogy odarögzítsék magukat az őket szállító állatokhoz. Olyan élőhelyeken, ahol gyakran fordulnak meg nagy testű állatok, a magok is óriásira képesek nőni.

Az egyik legnagyobbat az Afrika forró égövi részén fellelhető szezámféle az ördögköröm növeszti. Magjait ujjnyi hosszú, hármas hegyű tövisekkel felfegyverezett burok védi. Ezek a félelmetes külsejű képződmények a fáról a földre pottyannak, úgy várják a figyelmetlen „járókelőket”.


Amikor egy-egy nagyobb állat rálép a veszélyes ördögköröm magtokjára, az kampóival a patájához vagy mancsához erősíti magát. Az állat csak órák vagy napok múlva, 5-10 km-es sántikálás után tudja eltávolítani hívatlan vendégét, vagy akkor sem. Mivel a magok gyulladást okoznak és fájdalmasak, a lesántult állat nehezebben szerez élelmet és a ragadozóknak is jobban ki van szolgáltatva.

A ciklámen és a hangya

Sok más növénnyel egyetemben a vadon élő erdei ciklámen is a hangyákkal szállíttatja el magvait. A magokat egy ízletes anyag borítja, hogy vonzóak legyenek a hangyák számára. Amikor beérnek a magokat tároló termések, a ciklámen szára összetekeredik, a magok lekerülnek a talajra, és így a hangyák hozzá tudnak férni.

A szag által odavonzott rovarok fészkükbe cipelik a magokat, ott leeszik róluk a bevonatot, a többi részét azonban érintetlenül hagyják. Ily módon nem csak egyszerűen széthordják a magokat, hanem a madaraktól és a rágcsálóktól védett helyre juttatják őket.

A törpeharcsa veti a magot

Az amazonasi esőerdőben van egy pálmafa, amelynek a halak terjesztik a magjait. Ezek a fák olyan területen vannak, amelyet több hónapra eláraszt a kiömlő folyó, így a termés a vízbe hullik. A törpeharcsák lecsapnak rá, egészben lenyelik, de nem emésztik meg, ezért a magokat elsodorja a víz.


Amikor az ár levonul, a magok kikelnek, és a fiatal pálmafa fejlődésnek indulhat. Valószínűleg az egész világon Dél-Amerikában él a legtöbb „magvető” hal.

Szárazabb időkre elásott gyümölcsök

Sivatagi dinnye úgy védi nagy becsben tartott maghordozó gyümölcseit a szikkasztó napsütéstől, hogy a föld alatt növeszti őket. Első hallásra úgy tűnhet, ez nem túl kedvező a magvak szétszórásához, a dél-afrikai sivatagi dinnye azonban számíthat sötétben bujkáló szövetségesére, a földi disznóra.

Az állat eredeti afrikaans (búr) neve, az aardvark szó szerint földi disznót jelent, ugyanis alakja és némileg viselkedése is a disznóéra emlékeztet. Táplálékához a földet túrva jut hozzá. Főként termeszekre vadászik, száraz időben azonban, szomjoltó levélért, a sivatagi dinnyét is felszínre hozzá. A dinnye magvai áthaladnak a földi malac bélrendszerén, és az ürülékkel együtt távoznak.

Az elefánt és az akácia

A csillapíthatatlan étvágyú elefánt gyakran egész fákat tesz tönkre. Ugyanakkor aktív szerepet vállal a fák fajfenntartó tevékenységében is azáltal, hogy a kedvenc eledelét biztosító növények magvait trágyájával nagy területeken szétszórja.

Az egyik afrikai fafaj, amely igénybe veszi az elefánt szolgálatait, a fejér akácia. Az elefántok rajonganak a fa csavarodott formájú maghüvelyiért, ormányukkal húzzák le őket a magas ágakról. A nedvdús hüvelyek hamarosan elbomlanak az elefánt barlangszerű gyomrában, a magok azonban sokkal keményebbek, így épségben haladnak át az állat emésztőrendszerén, és sértetlenül ürülnek ki.

ÓRIÁSI KERTÉSZ Az elefántok hatalmas fogaikkal mindent elrágnak, ám néhány akáciamag sértetlenül halad át emésztőrendszerükön.
Az elefánttrágya a csírák számára tökéletes élettér – néhány héten belül ki is sarjadnak. Az elefántok által „elvetett” magokról növő fák gyakran szabályos sorokat alkotnak, és jelzik az állatok útvonalak.
Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi