A navigáció kifejezés a hajó latin megfelelőjéből, a navis szóból származik, manapság azonban egyaránt vonatkozik a tengeri, a légi és a szárazföldi iránymeghatározásra. A legelső navigációs eszköz az asztrolábium, azaz a csillagmagasság-mérő volt, a legkorszerűbb pedig az 1970-es években kifejlesztett GPS. Az első autóstérképet 1901-ben adta ki a Belga Autóklub.
![]() |
XVI. századi iránytű |
Az első szerkezet, amelyet a pontos tartózkodási hely megállapítására használtak, az asztrolábium, amellyel a Nap és a csillagok magasságát lehetett megmérni a földrajzi szélesség kiszámolásához. Ennél lényegesen egyszerűbben tájolt az iránytű. A tengerészek már évezredek óta használták a Sarkcsillagot a földrajzi helyzet meghatározására: a Kr. u. XII. században a kínai és az európai hajósok is felfedezték, hogy a mágnes a Sarkcsillag felé fordul. Ezen ismeretre alapozva 1190 körül megjelent a mágneses iránytű.
![]() |
Ma már nem "divat" a hagyományos térkép. |
A modern kor tengerészei, felfedezői, túrázói és autósai folyamatosan nyomon tudják követni pozíciójukat a GPS (Global Positioning System) segítségével. A GPS-rendszer Navstars műholdokra épül, amelyek számítógépes rádióvevőkkel állnak összeköttetésben. A pontos helyzetmeghatározás a műholdhoz viszonyított pozíció alapján történik.
Tudtad?
Atlaszt, a görög mitológia istenét arra ítélte Zeusz, hogy a vállain tartsa az égboltot. Az istent 1585-ben Gerardus Mercator egy térképgyűjteményben ábrázolta, és az atlasz elnevezés azóta is a térképeket tartalmazó könyveket jelöli.
![]() |
GPS-számítógép egy Lexus műszerfalában |
0 komment:
Megjegyzés küldése