William Shakespeare, akinek életéről nem sokat tudunk, műveibe az emberiség minden tapasztalatát belesűrítette.
Shakespeare barátai körében - ahogy egy XIX. századi festő elképzelte. |
Shakespeare maga is kiállt a színpadra mint a királyi főkamarás társulatának tagja, amely nemcsak a nagyközönségnek, hanem I. Erzsébetnek és udvarának is tartott előadásokat. 1598-ra már számos sikerdarabot írt, köztük a III. Richárdot, a Rómeó és Júliát, a Szentivánéji álmot és A velencei kalmárt. A társulat eleinte Shoreditchben játszott, de később a színpad palánkjait kompon átvitték a Temze túlsó partjára, ahol felépítették új színházukat, a Globe-ot. Itt elsőként az V. Henrik és a Julius Caesar került előadásra.
![]() |
Drámainak első gyűjteményes kiadása (1623) a szerzőt alighanem élethűbben ábrázolja a címlapon. |
Életműve 37 színdarab, egy szonettgyűjtemény és két elbeszélő költemény. Shakespeare rendkívüli tehetségét már korában is felismerték, ma pedig minden idők legjobb drámaírójaként tartják számon. Arra, hogy egy vidéki kereskedő fia mindezt hogyan érhette el, nincs kézenfekvő magyarázat, az Erzsébet- és Jakab-kori Anglia kedvező kulturális légköre azonban bizonyosan fontos szerepet játszott benne.
Szerencsés volt abban is, hogy akkor alkotott, amikor az angol nyelv kifejezőereje teljében volt, s hogy akkor élt Londonban, amikor a színház kezdet népszerűvé válni. Mindezek természetesen csak elősegítették az életmű létrejöttét, és önmagukban nem pótolhatták volna Shakespeare kivételes géniuszát.
0 komment:
Megjegyzés küldése