Nomádok – A Sivatag Utolsó Vándorai

A nomád civilizáció sok ezer évvel idősebb a görög vagy római kultúránál. Iszlám köntösben a világ jelentős részét meghódította, a XX. század életmód nyomásának azonban már nem tudott ellenállni.

Időtlen jelenet - beduin nomádok esti imája a Szaharában.

Pásztorkodó életmódot folytattak az első nomádok, valamikor i. e. 3000 körül. Legelők után járva gyakran kellett vándorolniuk, így fegyvereiken, sátraikon és edényeiken kívül nemigen rendelkeztek semmivel. Tevéik, lovaik, birkáik vagy kecskéik jelentették minden vagyonukat. I. e. 2000 táján – talán egy különleges aszályos időszak hatására – teljesen nomád életmódra berendezkedett társadalmak alakultak ki Kelet-Európában és Belső-Ázsiában.

Bérkaravánok

A nomádok azóta is terméketlen sivatagokban és sztyeppéken élnek. Húst, bőrt és gyapjút adtak el a sivatag peremén fekvő oázisokban és településeken élő parasztoknak, városlakóknak. Tevéikkel árut szállítottak, s ők kalauzolták a kalmárokat a karavánutakon – például a Szaharát átszelő aranyúton vagy a Közép-Ázsián keresztül Kínába vezető selyemút mentén.

A kazah lovasok elődjük, Dzsingisz kán nomád életmódját folytatták még 1899-ben is.

A törzsközösségben élő nomádok nem voltak hajlandók alávetni magukat senkinek. Büszkén őrizték hagyományaikat, s távol tartották magukat a „civilizált” társadalmaktól. A szűkös körülmények közepette vadászattal és mások állatainak elrablásával tartották fenn magukat. Így szerzett kitartásuk és remek lovaglótudásuk félelmetes harcosokká tette őket. Gyakran kifosztották az állandó településeket és karavánokat. Az i. e. III. században Csin Si Huang-ti császár a sztyeppi nomádok távol tartására emeltette az ország északi részén keresztülhúzódó kínai Nagy Falat.

A hadvezéreik által egyesített nomád törzsek többször is hatalmas területeket hódítottak meg a történelem folyamán. A Római Birodalom bukását a kívülről betörő germán gótok és vandálok segítették elő. A Baltikumtól a Kaszpi-tengerig terjedő területek örököseként Attila, a hunok fejedelme egész Közép-Európát meghódította, s életében csak egyetlen vereséget szenvedett: a franciaországi Orléans közelében fekvő Catalaunumnál, i. sz. 451-ben. A XIII-XIV. században a mongol Dzsingisz kán és Timur-Lenk Ázsiát és a Közel-Keletet hódította meg. A nomád törzsek legyőzhetetlenek voltak, ha ilyen képességű vezetők álltak az élükön.

A nomádok legidőtállóbb tette az iszlám térhódítása volt, az i. sz. VII. században. A beduinokat – vagyis a nomád arabokat – Mohamed próféta tanai vezették, és a zsákmány ígérete. Ez a sajátos hagyományú, Arábiában és Észak-Afrika szaharai részén élő nép függetlenségéről, szabadságvágyáról és harciasságáról volt ismert. Igénytelen, gyors egypúpú tevéikkel otthonosan mozogtak a sivatag hatalmas térségein, s jórészt nekik köszönhető, hogy az iszlám oly villámgyorsan terjedt: egy évszázaddal Mohamed halála után már Észak-Spanyolországtól Kínáig terjedt az uralmuk.

1870-ben ilyen palankinon (fedett hordszéken) szállították a gazdag észak-afrikai nomádok háremét.

 A meghódított területeken mégsem indult meg nagyobb arányú népvándorlás, miután maguk a nomádok is letelepedtek. Később különféle kisebb beduin dinasztiák jutottak hatalomra. Szíriai nomád törzsek alkották Szaladin és utódaik segédhadait, s ők szállították az egyiptomi és szír uralkodóknak a lovakat. Ők uralták a Levantéből kelet felé tartó útvonalakat és az Észak-Arábiából Mekka Szent városába vezető zarándokutakat.

A sivatag lakói ma olajat termelnek, számos beduin az iparban dolgozik. Az 1960-as évek súlyos aszályai, a modern távközlés, valamint a kormányok mezőgazdasági törekvései nyomán nagyban csökkent a nomád életmódot folytatók száma. Az állami központosítás kényszerű letelepítéssel próbálta megtörni a törzsek önállóságát. Ma már jórészt csak a turisták szórakoztatására őrzik a szokásaikat.

Címkék: emberek, képek, nép, történelem