2013. szeptember 28., szombat

Mesa Verde – Egy Eltűnt Civilizáció Nyomában

A kilométerek gyorsan fogynak a fennsíkon, ahol a növényzet sűrűsége már jelzi, hogy közeledünk a Sziklás-hegységhez – kontúrjai már kirajzolódnak a távoli horizonton. A Mesa Verde, vagyis a „Zöld Fennsík dús magaslati növényzete arra utal, hogy 2000 m felett járhatunk. A hosszú, magas sziklafalak közt megbúvó utat még repülőről is nehéz észrevenni.

Közel 4400 indián lakóépület maradványait számolták össze a Mesa Verde fennsíkon és a sziklafalakon. A 6. és 13. század között épült falvaknak két típusát különböztethetjük meg: egyrészt a közvetlenül a fennsíkba vájt épületegyütteseket, másrészt a gigantikus sziklafalak mélyedéseibe épített lakótornyokat, mint amilyen a képen látható Squre Tower is. Minden bizonnyal ezek az utóbbiak, vagyis a később épült sziklaházak alapozták meg a Mesa Verde Nemzeti Park hírnevét.
Itt rejtőzik Mesa Verde nevezetessége: a történelem előtti idők emberi jelenlétének nyoma, amint azt a régészek megállapították. A 14. században bekövetkezett hirtelen eltűnéséig egy indián civilizáció élt itt, és hagyta hátra még ma is impozáns épületeinek maradványait, amelyek szorosan a meredek sziklafalakhoz tapadva arról tanúskodnak, hogy a helybéliek számos, gondosan megmunkált épületet emeltek. Máshol festett és vésett misztikus jelek őrzik a Kolumbusz előtti Amerika titkait.

Az amerikai fennsíkokat felszabdaló hegyszorosok mindegyikében bőven találunk barlangokat és természetes üregeket, de vajon az itt található mélyedések is emberek számára nyújtottak-e menedéket? A hely különlegessége, hogy az emberi települések lenyűgöző maradványai a középkorból származnak: meggyőzően bizonyítva ezzel, hogy már Kolumbusz előtt is éltek őslakók az Egyesült Államok területén. Ezekben a barlangszerű épületekben a 6. és a 13. század között az anasazi indiánok laktak, akik kukoricát, tököt és babot termesztettek a fennsíkon ügyes öntözőrendszerük segítségével. Mindennapi életükben és művészetükben fontos szerep jutott egy szárazságtűrő növénynek, a jukkonák – a belőle nyerhető szálak miatt.

A Sziklapalotát, a Mesa Verde legnagyobb, 88 m hosszú lakótorony-együttesét 1190-ben kezdték el építeni. Egyes részei négyszintesek. Becslések szerint mintegy százötvenen élhettek itt, vélhetően két közösséget alkotva. A helyenként barlangokkal egybeépült sziklafalvak nem láthatók arról a fennsíkról, ahonnan meg lehet őket közelíteni. A gondosan megépített házakat, amelyek tökéletesen megfeleltek egy földművelő társadalom igényeinek, lakói hirtelen hagyták el 1300 táján – nem tudjuk, miért.
Vajon miért hagyták el a fennsíkra települt házaikat, hogy a meredek sziklafalakon szorosan egymáshoz tapasztva újra felépítsék emeletes lakótornyaikat, házaikat, raktáraikat, templomaikat vagy palotáikat? Nem tudjuk. Mint ahogyan azt sem, hogy két évszázad virágzása után miért tűnt el az anasazik társadalma, amely Utahon, Coloradón, Arizonán és Új-Mexikón keresztül egészen Mexikó északi határáig terjedt. A 14. századra a Mesa Verde már elnéptelenedett, és csak 1874-ben találták meg a néhai települések maradványait. Ma a pueblo indiánok, az anasazik leszármazottai élnek itt.

A homokkőfalakon számos karcolt motívumot fedeztek fel, amelyek még az anasazi indiánok idejéből származnak. A képen egy vadászjelenet látható, de készítettek embercsoportokat, táncjeleneteket, állatokat és gabonaféléket ábrázoló karcokat, sőt térképeket is.
Az anasazi indiánok társadalmi és vallási életének középpontjában a kiva, egy kör alakú, kultikus célokra használt építmény állt. Megtaláljuk a fennsík falvaiban (mint a képen), de a sziklafalvakban is. Ezeken a szent helyeken folytak a titkos vallási ceremóniák.

0 komment:

Megjegyzés küldése