2013. augusztus 6., kedd

Újító Találmányok: A Gemkapocs

A biztosítótűhöz hasonlóan a gemkapocs is egyike civilizációnk  ragyogóan egyszerű találmányainak és mint a biztosítótűt, ezt is többen, több különböző helyen, szinte egyidőben találták fel. A „versenyt” Johann Vaaler nyerte: általában neki tulajdonítják.

A találmány szerény, mégis évente több milliárdnyit adnak el belőle irodáknak a világ minden táján. Mint annyi más találmány, ez is egy evolúciós folyamat eredménye volt, így elég nehéz megnevezni egyetlen feltalálót. 1896-ban az amerikai Matthew Schooley szabadalmaztatott egy hajlított dróból készült „iratkapcsot vagy tartót”, ami már nagyon hasonlított a mai gemkapocsra, de még a feltaláló maga is így ír találmányáról a szabadalomban: „Tisztában vagyok vele, hogy találmányom előtt már több típusú papírkapocs készült, amelyek alapgondolatukban sokban hasonlítanak az én találmányomhoz…”

Általában a norvég Johann Vaalert szokták a gemkapocs feltalálójának tartani, bár ő a saját találmányát három évvel Schooley után, 1899-ben szabadalmaztatta. Az egyik oka annak, hogy általában Vaalert tartják a modern gemkapocs atyjának az, hogy az ő kapcsa a mai modern gemkapocshoz hasonlóan lapos volt, míg Schooley-e, bár formájában nagyon hasonlított, térbeli profilú volt, mint egy rugó első hurka. Ennek az oka az volt, hogy a lapokat gyűrődés nélkül akarta összekapcsolni, ami később felesleges elővigyázatosságnak bizonyult.


Ugyanakkor Vaaler szabadalma sem volt több a modern gemkapocs prototípusánál, ahogy Schooley-é is, ugyanis a modern gemkapocs fő jellemzője a hurokban szerkezet, s Vaaleré csak egy hurokból meg egy „lábból” állt. A kéthurkos, ma ismert kapocs az angol Gem Manufacturing cégnek köszönheti létét, bár a formaterv első dokumentált nyomát egy 1899-es szabadalomban lehet megtalálni, amit az amerikai W. D. Middlebrook nyújtott be egy kapocsgyártó gépről. Magát a kapcsot nem szabadalmaztatta Middlebrook, csupán a gépet, de a szabadalomban látható végeredmény duplahurkos formája is, ami azt jelenti, hogy 1899-ben, már a norvég Vaaler előtt ismerték. Bárki legyen is azonban a feltaláló, a gemkapocs ma már a mindennapjaink részévé vált, nem csak az irodákban.

Tudtad?

Az amerikai mérnök-író, Henry Petroski írta, hogy a gemkapocsnak rengeteg felhasználási területe van, például „az ember groteszk formákat hajtogathat telefonálás közben… Ez valószínűleg csupán egy töredékét emészti fel az évi 20 milliárdnyi gemkapocsnak, de jól jelzi, hogy ez az egyszerű, de zseniális forma a funkciók korlátlan lehetőségét kínálja felhasználóinak.

Petroski megemlíti könyvében, hogy az amerikai gemkapocs mágnás, Howard Sufrin 1958-ban közvéleménykutatást rendelt, amelyben a gemkapocs felhasználási területeiről kérdezték az embereket. Íme a válaszok egy része: fogpiszkáló, köröm- és föltisztító, harisnyarögzítő, melltartó- és blúzkapocs, nyakkendőtű, zseton a kártyában, lánc, és iskolás gyerekeknél fegyver.

Owen Edwards ezt írta a gemkapocsról: „Ha a gemkapocs lesz egyetlen dolog, ami túl fogja élni a végzete felé száguldó civilizációnkat, akkor a távoli galaxisokból ideérkező régészek sokkal jobb véleményt kialakítani rólunk, mint amit érdemlünk. Iszonyú mennyiségű anyagi találmányaink között nincs még egy tökéletesebben megformált eszköz.”

Norvégia náci megszállása alatt a norvégok mind gemkapcsot viseltek a ruhájukon a megszállás elleni tiltakozásul. 1989-ben, Oslo közelében leleplezték a világ legnagyobb gemkapcsát tisztelgéképpen Vaaler hihetetlenül hasznos és az évek során szimbolikussá váló találmánya előtt. Ez a vas gemkapocs 7 méter hosszú és 602 kg.

0 komment:

Megjegyzés küldése