Szamarkand - A Tündöklő Város

Szamarkand, a közép-ázsiai ősi kereskedő-útvonalak csomópontjában fekvő mesés város 2000 éven át vonzotta a költőket, zarándokokat és kalandorokat a sivatagokon és hegyeken túlról. Ahogy a nap sugarai a Pazar díszítésű mecseteken és minareteken megcsillannak, Szamarkand a messzi síkságokról is jól látható óriási aranyló világítótoronyként tündöklik.

Üzbég hatás A város főterét, a Regisztánt egészen a XVII. századig Ulug Beg vallási iskolája
uralta. Ekkor az üzbégek még két hasonló iskolát emeltek a tér északi és keleti oldalán. Egyi-
kük a Serdor medresze.
Az ókorban és a középkorban Szamarkand a Kínát a Földközi-tenger térségével összekötő selyemút, valamint az Indiából nyugat felé vezető kereskedőutak metszőpontjában állt. Neve még ma is távoli vidékek, mesés kincsek és egzotikus árucikkek képzetét kelti, s olyan nagyságokat ihletett versírásra, mint Marlowe, Milton, Keats és Goethe.

Közép-Ázsia egyik legősibb városa virágzó oázis, amelyet a Zerasván folyó vizét elvezető csatornákból öntöznek. I. e. 329-ben – akkoriban Marakandának hívták s a perzsa Akhaimenida Birodalomhoz tartozó Szogdia fővárosa volt – Szamarkandot Nagy Sándor makedón király útban India felé elfoglalta. Később török, arab és perzsa uralom alá került, történetének alakulására talán mégis a közép-ázsiai sztyeppe nomádjainak támadásai gyakorolták a legnagyobb hatást a középkor folyamán.

Nagy szenvedély Timurlenknek az azúr és türkiz szín iránti rajongása tükröződik Szamarkand
Minaretjeinek, mecsetjeinek és medreszéinek bonyolult mozaikmintázatú külső fajanszlap
burkolatain.
Az első invázió élén Temüdzsin, azaz Dzsingisz kán (a név jelentése a „világ ura”) mongol törzsi vezető állt, aki az Altaj hegységtől keletre eső területek nomád törzseit uralma alá hajtva, a mongolok nagykánjává kiáltotta ki magát. Figyelmét ezután a birodalma határain túl élő népek felé fordította, rabló és hódító hadjáratokba kezdett, amelyek eredményeképp létrehozta a Fekete-tengertől a Csendes-óceánig húzódó mongol világbirodalmat.

A mongolok remek lovasok voltak, s Dzsingisz kán sikeres hadvezérsége alatt feltartóztathatatlan haderőt képviseltek. 1215-ben elpusztították Pekinget, ellenőrzésük alá vonták a selyemutat, 1221-ben pedig megostromolták Szamarkandot. Száz ével később a város még mindig romokba hevert.

A kupola Timurlenket, aki élénken érdeklődött az építészet iránt, mélyen lenyűgözte a
Damaszkusz központi mecsetjét koronázó fenséges kupola. Ehhez hasonlóval fedett a Gur-
Emírt is, saját nagyszabású síremlékét Szamarkandban. Az üzbégek is ilyen kupolát emelték
a Serdar medreszére. Az épületek pompáját növelő kupola alkalmazása később elterjedt
Oroszországban és Indiában.
A másik jelentős nomád vezér, aki Szamarkand történetében fontos, mégpedig pozitív szerepet játszott, Timurlenk (Tamerlán), a „vasbicegő” volt (mellékneve nyílvessző okozta lábsérülésre utal). Szamarkand közelében született 1336-ban; a Dzsingisz kán másodszülött fiával indult Csagatáj kánok leszármazottakként uralkodónak ismertette el magát. Mivel 1367-re a Mongol Birodalom hanyatlásnak indult, az iszlám-hívő Timurlenk szilárdan eltökélte, hogy ő lesz az, aki helyreállítja a birodalom hajdani dicsőségét. Hadjáratok sorozatával söpört végig a Fekete-tengertől az Indus völgyéig, feldúlta a városokat és falvakat, néhol az egész lakosságot kiirtotta, a lemészároltak koponyáiból pedig piramisokat emeltetett.

Ezek az emberek Szamarkandot tündöklő kupolák és sudár minaretek városává formálták, olyan székhellyé, amely méltó egy világbirodalom urához. Két hadjárat között Timurlenk a városon kívül, fényűző selyemsátrakban lakott, s onnan irányította az építési munkálatokat. A felületeket mindenütt sokszínű, látványos mozaikmintákba rendezett mázas fajanszoszlopokkal borították, melyek visszaverték a fény, így Szamarkand ékszerként szikrázott a napfényben.

Az első csillagkatalógusok Ulug Beg az óváros falain kívül háromszintes csillagvizsgálót
építtetett. Itt látható a hatalmas kettős ív, amelyet a Nap, a Hold és a bolygók megfigyelésére
használtak; sugara 40 m volt, s fokbeosztással ellátott bronzpálya tartozott hozzá.
A csillagvizsgáló jelentősen hozzájárult az asztronómia fejlődéséhez a Zij-e Gurkani, az első
precíz csillagászati táblázatok révén, melyek 1437-ben készültek el. Az év pontos időtartamát is itt számították ki először.

Az Indiából diadalmasan visszatérő Timurlenk elhatározta, hogy hatalma ékes bizonyítékaként megépítteti az iszlám világ legnagyobb mecsetjét. A Bibi-hanim-mecset munkálatait egy asztrológiailag kedvező napon, 1399. március 11-én kezdték el, és 200 kézműves, 500 munkás, valamint 95 elefánt együttes erőfeszítésének eredményeként, 5 év múlva fejezték be. Hatalmas kupolája ma is uralja a várost, udvarán pedig az az olvasóállvány látható, amelyen egykor a Korán egy kétméteres példányát tartották.

Középkori nekropolisz A Sáhi-Zinda (Élő király szentélye) temetőt a XIV. században Timurlenk
mecsetek és síremlékek együttesévé alakíttatta át családja és barátai számára. Már a XI. század-
ban népszerű zarándoklathely volt, itt állt ugyanis Kászim ibn Abbásznak, Mohamed próféta
unokatestvérének a sírja, aki a térség népességét iszlám vallásra térítette. A mauzóleumát kecses
ívű fajanszcsempék fedték; Timurlenk szeretett nővéréét, Sirin Bika Akváét gyönyörű mozaik-
berakásokat ékesítették. 

Timurlenk 1405-ben, Kínában halt meg. Végső nyugvóhelyre Szamarkandban, a Gur-Emirben (az Uralkodó sírja) lelt, amelyet eredetileg ő maga építtetett egyik unokája számára. A sírját fedő egyszerű kőlap – unokája, Ulug Beg ajándéka – a világ legnagyobb nefritje, mely a kínai Turkesztánból. Ulug Beg uralkodása alatt Szamarkand a korszak legjelentősebb kulturális és szellemi központjává fejlődött. Az uralkodó csodálatos kétemeletes medreszét, vagyis vallási felsőbb iskolát építetett. Ulug Beg kora legkiválóbb tudósait csábította Szamarkandba, nem csupán a medreszébe, de hatalmas obszervatóriumába is, mely az égbolt vizsgálatához szükséges akkor legmodernebb technikai eszközökkel rendelkezett. Itt alkották meg a csillagok helyzetét rögzítő első precíz csillagászati táblázatokat.

Timurlenk  fia Timurlenk leg-
kisebb fiát, Róh Sáhot csecse-
mőként bemutatják apjának. 
Az ő nevéhez fűződik a heráti
miniatúrafestészeti iskola XV. 
századi alapítása.
1449-+ben Ulug Beget fia felbujtására orvul meggyilkolták. Holtteste a Gur-Emirbe került. Minthogy Kína a Ming-dinasztia idején lezárta határait, és így a selyemút veszített jelentőségéből, lassú hanyatlásnak indult Szamarkand is. A város védtelenné vált az Arany Horda támadásaival szemben, és 1500-ban végleg elesett.

A Timurlenk alapította dinasztia vérengző politikája ellenére döntő szerepet játszott Szamarkand XIV-XV. százai művészeti és kulturális újjászületésében: remekművekkel gazdagította az iszlám építészetet és jelentősen hozzájárult a csillagászat fejlődéséhez. A XVIII. századra a város napja leáldozott, 1720-tól kezdve 50 éven át gyakorlatilag lakatlan volt. A XIX. században a régió orosz fennhatóság alá került. Tartományi fővárosként és az 1896-os vasútépítésnek köszönhetően Szamarkand a mezőgazdasági termékek kivitele révén hamarosan jelentős központtá vált. Ma a független Üzbegisztánhoz tartozik. Féléves közép-ázsiai utazása során a híres magyar orientalista, Vámbéry Ármin (1832-1913) Szamarkandot is felkereste; élményeit később könyvben örökítette meg.

Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi