Dél-Argentínában, a Los Glaciares Nemzeti Parkban az észveszejtő robajjal széthasadó hatalmas jégtömbök és a rohanó vízfolyások két- vagy háromévenként egyszer a világvégét idézik. A színtér, ahol ez a jégvilági dráma lejátszódik, az Argentíno-tó, a dráma főszereplője pedig a Moreno-gleccser.
![]() |
A Moreno-gleccer óriási jégnyelve utat tör magának. |
A60 m magas, kékesfehér jégfal eltorlaszolja a tavat, lezárva a beömlő víz útját. A jégfal felső két oldalán a vízszint napról napra nő, s amikor az a gát alatti szintnél 37 m-rel magasabbra emelkedik, a jéggát többé nem tud a nyomásnak ellenállni, és a feltorlódott víztömeg hatalmas erővel és fülsiketítő robajjal áttör rajta. Az 1972-es gáttöréskor olyan sok víz gyülemlett már fel a gát mögött, hogy hetekig tartott, míg kiegyenlítődött a vízszint a két oldalon.
A gleccserek szülőföldje
A Moreno a Los Glaciares kilenc gleccserének egyike. Patagónia jégtakarója, ahonnan mind a kilenc ered, hatalmas, végeláthatatlan jégmezőt alkot Argentína és Chile déli határán.
![]() |
A LOMHA FÖLDI LAJHÁR A milodon, amelynek maradványai a Los Glaciares területén kerültek elő. |
1893-ban Herman Eberhardt helybeli földbirtokos átkutatott egy mély barlangot a jégtakaró közelében, és egy 1 m-nél hosszabb, szőrös bőrdarabot talált; a bőrdarab, mint kiderült, egykor egy milodon – erős karmú, hosszú nyelvű, kipusztult földi lajhár – testét borította.
Az itt talált milodon az elefánt méretű óriási föld lajhár, a Megatherium kisebb rokona volt. A 3 magas állat bőre olyan jó állapotban maradt meg, hogy először jelenkori állat bőrének gondolták.
JÖN A GLECCSER A gleccser felületét és oldalait mély repedések barázdálják. |
0 komment:
Megjegyzés küldése