Mikor alakult ki a Koránban használt, összetett iszlám írás?
Az Arab-félszigeten egykoron élő nabateus kereskedők mérhetetlenül gazdagok voltak, mivel ők tartották kezükben a rendkívül jövedelmező tömjénkereskedelmet. Közülük sokakat monumentális sziklasírokban helyeztek örök nyugalomra. Ezek között is különösen pompázatosnak számít a szaúd-arábiai Al-Hijr (Megain Saleh) homlokzata. Ez a város akkoriban a nabateusok második legnagyobb települése volt.
![]() |
Al-Hijr: először nabateus város, később muzulmán zarándok-állomás volt |
Halálának éve a keresztény időszámítás szerint 664, az iszlám időszámítás szerint a 24. év, ami egybeesik a próféta menekülésével Mekkából Medinába (Hedzsra). Így tehát egy falfirka a hedzsra szerinti időszámítás legrégebbi bizonyítéka. Ezzel együtt az író olyan írásjeleket használt, amelyek kialakulását eddig jóval későbbre tették.
Az úgynevezett diakritikus pontjelekről van szó, amelyek magánhangzókat jelölnek. Az arab ábécé huszonnyolc betőjével ugyanis csak a szavak mássalhangzóit lehet leírni; a köztük olvasható magánhangzókat a kontextusból kell kikövetkeztetni.
![]() |
A Korán írása kiegészítő pontozást használ a magánhangzók értékeinek jelölésére |
Az eddigi elképzelések szerint a kevés írástudó egy pontok nélküli mássalhangzó-írást használt a Korán a legrégebbi változataihoz, így fennállt a többértelműség lehetősége és veszélye. Mohamed korai követőit még azzal is megvádolták, hogy szándékosan mondtak le a pontozásról, hogy minden hívő a saját igényeinek megfelelő Korán-értelmezéshez nyúlhasson. Al-Hijr írásaival most bebizonyosodott, hogy a diakritikát a kezdetektől fogva használták.
0 komment:
Megjegyzés küldése