2013. június 27., csütörtök

A Növényvilág Matuzsálemei és "Tiszavirágai"

Némelyik növény az élettartam határait a végletekig kitolja. Közülük nem is egy több ezer évet megér, de olyan lassan nőnek, hogy úgy tűnik, mintha nem is élnének. Mások egyedfejlődése sokkal gyorsabb, s élettartamuk mindössze néhány hét.



A kietlen sivatag virágba borul

Eső után az arizonai sivatag kopár, élettelen tája ezernyi színt ölt. Két eső között néha több mint egy év telik el, s a hirtelen érkező csapadék olyan, mintha egy startpisztolyt sütnének el: hatására megkezdődik a verseny, amelynek tétje a fajfenntartás. Néhány napon belül kicsiny virágok milliói bújnak elő a föld alól. Magjaik olykor éveken át hevernek a talajon, várva a ritka sivatagi záport, hogy életre keltse őket. A sivatagot hamarosan egzotikusnak tűnő virágok tömege borítja, amelyek, miután beporozták őket a rovarok, magokat hoznak.

VIRÁGSZŐNYEG Az Egyesült Államok dél-nyugati részének sivatagaiban a téli eső után
tömegesen virágzik a kaliforniai mák.
Ám a pompás látvány nem tart sokáig: amint a nap heve felszárítja a nedvességet, a növények elhervadnak és elpusztulnak. Csak összefonnyadt levelek és szerteszét szóródott magok maradnak utánuk – magvak, amelyek a következő éltető esőt várják, amikor a drámai körforgás újraindul a sivatagban.


A világ legöregebb cserepes növénye

A cserepes növények többsége egy-két évet ér meg, ám a londoni Kew Gardensben lévő egyik példány már jócskán háromszáz éves. Az Altenstein-i cikász 1775-ben került Londonba Dél-Afrikából.

A cikászok (páfrányfenyők) trópusi-szubtrópusi növények, amelyek már jóval a dinoszauruszok előtt jelen voltak a Földön. Erdőségekben és nyílt, száraz területeken egyaránt előfordulnak. Hasonlítanak a pálmákhoz: egyenes, elágazásmentes törzsük van és egyetlen levélüstökük, de az igazi pálmáktól eltérően porzós és termős „tobozokat” hoznak.



A halhatatlan kreozotcserje

Észak-Amerika sivatagaiban van egy növény, amely örökké élhet. A kreozotcserje, amely nevét a leveleinek áztatásakor keletkező karbolsavhoz (kreozot) hasonló átható illatáról kapta, rendkívül lassan növekszik. Ugyanúgy hoz virágokat és magvakat, mint más növények, de a gyökeréből is új egyedek sarjadnak. Ezek a „klónok” gyűrű alakban terjeszkednek az anyanövény körül, majd a gyökerükből is új egyedek fejlődnek, így a gyűrű átmérője folyamatosan növekszik – de 500 évente csupán egy méterrel.


A legrégebbi ismert példány, a „King Clone”, amely a kaliforniai Mojave-sivatagban él, immár több mint 11 ezer éves. Az eredeti anyanövény ré elpusztult, de klónjai – azonos génállománnyal rendelkező utódai – tovább élnek, elméletileg halhatatlanságot biztosítva a növénynek.


A szálkásfenyő évezredek tanúja

A világ legöregebb egyedi növényei – tehát nem a klónok – több ezer éven át élhetnek. A kanadai Sziklás-hegység magasabb részein és a kaliforniai Sierra Nevadában megcsavarodott, göcsörtös törzsű, viharvert szálkásfenyők állnak a fagy által felaprózott kőzetek törmelékeivel borított lejtőkön.

RÉGI KOROK TANÚJA E rég elhalt szálkásfenyő eltorzult, megcsavarodott alakja mutatja,
hogy egész életében erős szeleknek volt kitéve.
Hosszú életük titka a lassú növekedés. Fiatalon olyanok, mintha karácsonyfák lennének, egyenes törzzsel és tűlevéllombozattal. Ám ezredik születésnapjuk után a metszően hideg szél és a hegyeken intenzíven tűző nap kikezdi őket, s ahogy nőnek, ágaik ugyanolyan gyorsan ritkulnak, pusztulnak is. Amikor egy szálkásfenyő a harmadik vagy negyedik évezredébe lép, faanyagának nagy része már nem él, ám kemény, gyantás állaga miatt ellenáll a korhadásnak. Így ezek az ősi fenyők még jóval a „haláluk” után is ott állnak a hegyoldalakon. Évgyűrűik részletes képet adnak a helyi időjárási viszonyokról, olykor akár 8000 évre visszamenően.

0 komment:

Megjegyzés küldése