2012. szeptember 7., péntek

A Holdhercegnő Otthona - A Dolomitok

Észak-Olaszország látványos mészkőcsúcsai egykor korallzátonyok voltak a tenger mélyén.


A Dolomitok gleccserek vájta, fagy mállasztotta, változatos sziklavonulata hatalmas pártázatok, fiatornyok, bástyák és várfalak benyomását kelti. Északkelet-Olaszország eme hegyláncát zöldellő völgyekkel tagolt, világos színű mészkőszirtek alkotják. A látványos formációk kezdetben korallzátonyok voltak a sekély tengerben, majd az Alpok többi részével együtt mintegy 65 millió éve kerültek a szárazföldre.

A legenda szerint ezek az eredetileg Monti Pallidinak nevezett mészkősziklák akkor váltak sápadtfehérré, amikor a honvágytól gyötört Holdhercegnő – egy alpesi herceg hitvese – kegyeit kereső manók holdsugarakból szőtt, finom fátyolköpenybe öltöztették őket.

Amikor Déodat de Dolomieu francia geológus az 1780-as években megvizsgálta a sziklák anyagát, kiderült, hogy kis mennyiségben magnéziumot tartalmaznak, Felfedezésének emlékére ez a fajta mészkő azóta is a dolomit nevet képviseli. Színe nappali fényben  a halványszürkétől a sárgásfehárig terjed, de a lenyugvó nap sugarai a masszív sziklatömböket gyakran a narancs és a vörös különféle árnyalataiban fürösztik.

A VÖLGY ŐREI A Sasso Lungo sziklacsoport csipkézett csúcsai őrködnek a Val Gardena
fölött. A völgy lakói közül sokan római katonák leszármazottai.
Télen a csupasz sziklacsúcsok hátborzongató látványt nyújtva törnek az ég felé a magas fennsíkokról. De a tavasz beköszöntével megváltozik a kép:  a magasban fekvő lejtőkön virágos rétek húzódnak, a sziklahasadékokat tündöklő alpesi virágok borítják: kőtörőfű, kökörcsin, havasi gyopár. Lejjebb énekesmadarak fészkelnek az erdőkben, a völgyek alján dolgos gazdák serénykednek a gyümölcsösökben és legelőkön. Az alacsonyabb lejtőkön gyalogösvények kígyóznak, fentebb hosszú túrautak vezetnek a hegygerincek tetején, ahonnan a túrázóknak lélekemelő látványban lehet részük.

A Dolomitok szívében található az Alpe di Succiso, a Catinaccio vonulatai, valamint a gleccser födte Marmolada. Csúcsán egy 100 m-es sziklapiramissal, a Marmolada vitathatatlanul a Dolomitok királynője. Déli oldala 600 m magas meredek sziklafal. A felkelő és a lemenő nap fényében bíborvörösen izzó Catinaccio tömör falai ott magasodnak, ahol a néphit szerint egykor Laurennek, a Törpék királyának rózsakertje virított.

ALPESI SZÉNA A Középső-Dolomitokban az erdőhatár fölött rétek borítják a lejtőket,
bőséges szénát szolgáltatva a hegyvidéki állattartáshoz.
A vidék változatos történelmének köszönhetően számos földrajzi hely egyaránt megőrizte olasz és osztrák elnevezését; a Catinacciót például Rosengartenként (Rózsakert) is ismerik. A Dolomitok térsége évszázadokon át római uralom alatt állt. A középkorban Trento és Bressanone (Brixen) püspökei gyakoroltak hűbéruralmat a Dolomitok keleti, illetve déli határáig, az Adige felső völgye pedig a tiroli grófok hűbére volt, majd a XIV. században a Habsburg-birodalom része lett. Az első világháború után került vissza Olaszországhoz.

A Marmoladától délre a Pale de San Martin csupasz szirtjei magasodnak a Paneveggio Nemzeti Park csöndes erdői fölött, melyek egykor a hajóépítő velenceieknek szolgáltatták a faanyagot.


Sziklamászás létrával és turistabottal

A többi hegyvonulattól elkülönülten, de ugyanahhoz a dolomittömbhöz tartozóan pillanthatjuk meg a nyugati irányban a Brenta pártázatos ormait. E csipkézett csúcsokra a XIX. században brit hegymászók is feljutottak, köztük Francis Fox Tuckett. Mindössze egy létrával és egy erős bottal felszerelkezve indult el, és egy új utat jelölt ki. A Brenta sziklaormai még napjainkban is a Dolomitok legnagyobb kihívást jelentő csúcsai.

MÉSZKŐVIDÉKI VIRÁGOK A kankalin, az orchidea és a
tárnics tenyészik a mészköves talajon.

0 komment:

Megjegyzés küldése