2012. május 9., szerda

Különös Testvérek - Cholnoky Fivérek

Messze esik az alma a fájától? Néha messze, néha nagyon közel, ám hogy merre és mikor – ez a legtalányosabb dolog. A képességek és tehetség családon belüli útját immár évszázadok óta hasztalan próbálja nyomon kísérni számos tudomány – genetika, pszichológia.

Egy zseniális, de erkölcstelen, kicsapongó, iszákos, vétkesen könnyelmű, de mindezek mellett végtelenül jó ember három merőben eltérő életpályát befutó – ám egyformán zseniális fiáról írunk most. Az apa mint Veszprém tiszti főügyésze gondtalan polgári létet biztosított nagy családjának, hogy gyermekei elindulhassanak a halhatatlanság felé. Cholnoky Jenő a földrajztudományba, Viktor és László a magyar irodalomba írta be a nevét.


A tudós

Jenő kiegyensúlyozott, életét magabiztosan építő tudós lett. Mérnöki diplomát szerez, de a vízépítészet érdekli. Pályafutását eldönti, hogy a világhírű geológus-geográfus professzor, Lóczy Lajos maga mellé vesz s asszisztens lesz a budapesti egyetem földrajzi tanszéken. Utazni kezd. Bejárja Kínát s vaskos munkákban dolgozza fel hatalmas ismereteit. Előbb a kolozsvári, majd a budapesti egyetem professzora, innen megy nyugdíjba 1940-ben.

Cholnoky Jenő - a kiváló, jó tollú földrajztudós
Mint tudóst leginkább az érdekelte, hogy alakult, változott Földünk felszíne. Mint hidrológus, egyik legnagyobb kutatója a Balatonnak. Nem lett szobatudós, ismereteit élvezetesen osztja meg könyveiben. „A Föld és élete” hatkötetes munkájából többet tudunk meg bolygónkról, mintha végigjártuk volna azokat a helyeket, ahol ő járt, Cholnoky Jenő szemével, fürkésző tudásvágyával és alapos geológiai ismereteivel felvértezve több és igazabb a kép.

Egyik legszebb műve a „Hazánk és népünk” címet viseli. Megdöbbentő, hogy több mint nyolcvan évvel ezelőtt napjainkra érvényes megállapításokat tesz. Csak egy belőlük. „Budapest jövőjére nézve rendkívül fontos idegenforgalmának fejlesztése… ennek kapcsán talán megismerik végre Magyarországot olyannak, amilyen valóban s elmosódik az (évszázadokon át rárakódott) hamis kép…”

Cholnoky Jenő Kínában is járt...
Cholnoky Jenő átélt két világégést, az első után egy ezeréves ország széthullását, amibe sohasem tudott belenyugodni.
„Nincs mit szégyelnünk sem eredetünkre, sem történelmünkre nézve…. Mi is részt vettünk a nyugat minden szellemi mozgalmában: nyugati keresztények lettünk, alkotmányunk volt, részt vettünk a keresztes háborúkban, a reneszánszban, a reformációban, a szabadságharcokban. Tudósaink és művészeink mindig a kor színvonalán álltak s nemzetünk csekély számával arányos mennyiségben adtunk az emberiségnek szellemóriásokat.”
1950-ben halt meg, akadémiai tagságát 1989-ben kapta vissza.


A századforduló titokzatos alkotója

„..A mában soha, egyetlen percre sem volt itthon, úgy, amint itthon vagyunk talán mi többiek.” Tragikus sorsú öccse így írt Cholnoky Viktorról, aki mint író vezető szerkesztője a Pesti Naplónak, később munkatársa a modern magyar irodalmat elindító A Hétnek.

Novelláiban beutazza a világot, jóllehet csupán Bécsig és Fiuméig jutott el. Titokzatos hangulatú írásai pontosan tükrözik a kor elvágyódás hangulatát. S mindezt hihetetlen valósághűséggel teszi. Látomásokat jelenít meg. saját szavai szerint az igazi művész önön lelkének kísérteteit rögzíti írásaiban.

Cholnoky Viktor a látomásos novellista
A kor volt titokzatos és misztikus, olyan, amilyennek ábrázolta. A kövér ember című novellájának főhőse egy gyilkosság áldozata, s az áldozat maga mondja el a tragédiáját. Valóság és misztikum kavarog és ragad magával.

Elismert újságíró, háborúkról, katasztrófákról írt cikkeit szinte minden lap leközölte. Viktor fiának halála és az alkohol azonban megtöri életét. Az irodalom számára késő éjszakai foglalatosság lesz. A kor jellegzetes vonása, az elvágyódás vezeti tollát. Olcsó cigaretták füstjében éjszakánként írja különös novelláit, melyekben távoli földrészek és kultúrák világába tesz kirándulást. Kötetben halála előtt két évvel, 1910-ben jelennek meg. Amikor a „A Hét”, a kor egyik vezető folyóiratának munkatársa, teljesen bezárkózhat az önmaga által teremtett titokzatos világba. Negyvennégy évesen hal meg. Hatása talán nagyobb volt az utána induló írókra, mint kora olvasóira.


A szorongás és üldöztetés írója

Akár bátyja, Cholnoky László is Veszprémből indul, de iskoláit, a jogi egyetemet soha nem fejezi be. Megpróbál az államvasútaknál hivatalnokként dolgozni, ám hamarosan lemond állásáról és újságírásból, írásból próbál megélni. Többnyire csak tengődik.
„Különös, rejtélyes életet él, évek óta sohasem láttam mással, mindig csak egyedül, nem jár semmi olyan társaságba, ahol írók szoktak találkozni”- jellemzi kortársa Schöpflin Aladár.

Igazi nagyváros lakó, aki szegényen, gyakran lakás nélkül él, és nyomorog. Talán ezért – meg érzékeny természete folytán – lett a modern ember szorongásainak egyik legihletettebb megelevenítője a magyar irodalomban.

A tragikus sorsú Cholnoky László
Míg a nagyvárosi környezet, annak mélységei bátyjánál, Viktornál hitelesek és pontosak, László számára ezek már víziók, legendák. „A lélek, a mámor, az emberfölöttiségek detektívregényeivel bajlódott…” jellemzi őt sírjánál a nagy kortárs és barát Krúdy Gyula.

Cholnoky László hősei többnyire elhulló és reménytelen sorsú emberek. „Tamás” című regényének ezt az alcímet adja, „Egy vergődő élet története”. Ilyen volt az ő élete is. Hősei, akárcsak szerzőjük nem találják helyüket az első háború, majd az azt követő évek zűrzavarában. S többnyire ugyanúgy végzik életüket, mint ahogy alkotójuk tett pontot utolsó, végig íratlan művére, életére 1929 április 21-én, amikor az Összekötő Vasúti hídról a Dunába vetette magát.

0 komment:

Megjegyzés küldése