Amaránt - Az Aztékok Csodás Teremtménye

Egyszerű élelmiszer-gabonánál jóval több volt az aztékok számára az amaránt. Jelentős fehérjetartalma miatt termesztették; az uralkodóiknak ajándékba adták, ezenkívül a vallási szertartásaik során elfogyasztott bálványszobrocskákat is lisztjéből és mézből – s néha emberi vérből – gyúrták. A 16. századi spanyol hódítók az amarántban a barbár rituálék hozzávalóját látták, ezért betiltották termesztését. Idővel a növény szinte teljesen eltűnt Mexikóból, ám az amaránt ma újra virágkorát éli. Gluténmentes és magas a tápanyagtartalma, azért igen keresetté vált, s már nagyban is termesztik.

Azt a szívós, szárazságtűrő évelő növényt – melynek hatvan faja ismert – a gazdák házi felhasználásra világszerte termesztik. Kína a világ egyik fő amaránttermesztője; itt a növény levelét takarmányként és élelmiszerek alapanyagaként egyaránt használják. Az amaránt magjának és levelének igen magas a tápértéke; egyebek között sok vasat, kalciumot és létfontosságú aminosavat, lizint tartalmaz.


Az amaránt spenótszerű leveleit az ázsiai, afrikai, dél-amerikai és karibi szakácsok már jó ideje használják levesekhez és mártásokhoz. Manapság pedig az Egyesült Államokban bevándoroltak amarántos receptjei gazdagítják újabb ízekkel az ország amúgy is nemzetközi konyháját.




Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi