Jézus földi szolgálata során sok időt szánt arra, hogy a házasságról és a családi életről tanítson. Bár önmaga nem házasodott meg, tisztában volt azzal, hogy a házasság Isten egyik legnagyobb ajándéka az emberiség számára. A Hegyi beszédben és más alkalmakkor is hangsúlyozta a házasság szentségét és sérthetetlenségét.
Jézus kora patriarchális zsidó társadalmában erőteljes patriarchális szemlélet uralkodott, ahol a nők másodrendű állampolgároknak számítottak. Jézus azonban radikálisan szakított ezzel a felfogással. Nőkkel is nyíltan beszélgetett, tanítványai között is voltak asszonyok, egyedülálló anyákat tisztelt, házasságtörő nőket nem ítélt el. Forradalmi volt az az elképzelése, hogy a házasságban a felek egyenrangúak és egymás iránt felelősek.
A házasság Isten teremtménye
Jézus megerősíti ezt a gondolatot, amikor kijelenti, hogy
„Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket”
(Máté 19:4). Ez a kijelentés rámutat arra a mély spirituális igazságra, hogy a házasság nem csupán emberi intézmény vagy társadalmi konstrukció, hanem Isten által létrehozott és szentesített kapcsolat. Jézus szavai a teremtés rendjére és Isten eredeti szándékára utalnak, amelyben a férfi és a nő egységét és kölcsönös kapcsolatát Isten áldása és tervének részeként értelmezi. Ez a nézet megerősíti a házasság szentségét és elválaszthatatlanságát a keresztény hitben.
A házasság mint szent szövetségi kapcsolat
A keresztény tanítások szerint a házasság nem csupán jogi vagy társadalmi szerződés, hanem mélyebb, szent szövetségi kapcsolat, amelyet az Isteni akarat és terv hoz létre és tart fenn. Jézus kifejezetten hangsúlyozza a házasság szentségét és Isten által meghatározott jellegét. A Márk evangéliuma 10:6-9 részleteiben Jézus visszautal a teremtés kezdeti időszakára, mondva:
„De a teremtés kezdetétől fogva Isten férfivá és nővé alkotta őket. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Ezzel Jézus nem csak a házasság eredetét és természetét hangsúlyozza, hanem azt is, hogy ez a kapcsolat Isten által meghatározott és támogatott.
A házasság, mint szent szövetség, tehát egy olyan egyedülálló kapcsolat, amelyet Isten hoz létre és szentesít, és amelyben a házasfelek egymáshoz kötődnek mély, spirituális és érzelmi szinten. Ez a szövetség túlmutat a fizikai és érzelmi köteléken; egy olyan spirituális egyesülés, amelyet Isten támogat és áld meg. Jézus tanításaiban a házasság szentsége és elválaszthatatlansága kiemelt hangsúlyt kap, amely arra inti a házasfeleket, hogy tartsák tiszteletben és ápolják ezt a kapcsolatot, mint Isten ajándékát és rendelését.
Ebben a kontextusban a házasság nem csupán két ember közötti kötelék, hanem egy mélyebb, Isten által létrehozott és fenntartott szövetség, amely az Ő akaratának és tervének megfelelően működik. Ez a felfogás megerősíti a házasság mélyebb értékét és célját a keresztény hitben, amely szerint a házasság egy olyan szent út, amelyen keresztül a házasfelek megélhetik és kifejezhetik hitüket, szeretetüket és elkötelezettségüket egymás és Isten iránt.
A válás tilalma a keresztény tanításokban
A keresztény tanításokban a válás kérdése különösen fontos, mivel ez közvetlenül kapcsolódik a házasság szentségéhez és elválaszthatatlanságához. Jézus tanításaiban kifejezetten foglalkozik a válás kérdésével, hangsúlyozva, hogy ez nem megengedett, kivéve a szexuális erkölcstelenség esetét. A Máté evangéliuma 19:9-ben Jézus így szól:
„Én azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”
Ezzel a kijelentéssel Jézus megerősíti a házasság szentségét és azt az elvet, hogy a házassági kötelék Isten által létrehozott és fenntartott szövetség, amelyet nem szabad könnyedén felbontani.
Jézus tanítása a válásról egyértelműen kifejezi azt a nézetet, hogy a házasság egy életre szóló elkötelezettség, amelyet csak rendkívüli körülmények, mint a szexuális erkölcstelenség, változtathatnak meg. Ez a szigorú álláspont arra utal, hogy a házasság integritása és stabilitása alapvető fontosságú a keresztény közösségben. Jézus tanításaival összhangban a keresztény egyházak gyakran hangsúlyozzák a házasság tiszteletben tartását és a válás elkerülését, kivéve a legsúlyosabb körülményeket.
Ez a tanítás nemcsak a házasság szentségének megőrzésére irányul, hanem arra is ösztönzi a házasfeleket, hogy dolgozzanak kapcsolatukon, keressenek megoldásokat a nehézségekre, és törekedjenek a megbocsátásra és a megújulásra. A válás tilalma tehát nem csupán egy szabály, hanem egy mélyebb, spirituális elv, amely a házasság értékét és jelentőségét hangsúlyozza a keresztény hitben.
A válás utáni újraházasodás mint házasságtörés
Jézus tanításaiban különös hangsúlyt kap a válás és annak következményei. A Máté evangéliuma 19:9-ben Jézus világosan kijelenti, hogy aki elválik feleségétől, kivéve ha az szexuális erkölcstelenség miatt történik, és egy másik személlyel házasodik össze, házasságtörést követ el. Ez a tanítás kihangsúlyozza, hogy a házasság egy életre szóló kötelezettség, amelyet nem lehet könnyedén feloldani. Jézus szavaival a válás utáni újraházasodást nem csupán egy új kapcsolat kezdeteként, hanem az eredeti házassági szövetség megszegéseként értelmezi. Ez a nézet erősíti a házasság elválaszthatatlanságának és szentségének fontosságát a keresztény hitben, és hangsúlyozza a házassági hűség és elkötelezettség jelentőségét.
"Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza" (Mt 19,6)
Ez a mondat Jézus válasza a farizeusok kérdésére a válásról. Amikor megkérdezték tőle, hogy szabad-e bármi okból elbocsátani a feleséget, Jézus egyértelműen kijelentette, hogy amit Isten összekötött a házasságban, azt ember szét ne válassza.
Jézus ezzel azt tanította, hogy a házasság Isten akaratából jön létre, így szent és sérthetetlen kötelék a férj és feleség között. Nem emberi hatalom vagy törvény az alapja, hanem Isten akarata és rendelése. Ezért a házasság felbonthatatlan, amíg a felek élnek. Még a házasságtörés sem ad okot az érvényes házasság felbontására.
Jézus több alkalommal is idézte a teremtés rendjét, miszerint Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, és a kettő egy testté válik a házasságban. Ez isteni rendelés, amit ember nem változtathat meg.
Ezért a keresztény házasság elsődleges jellemzője az egység és a felbonthatatlanság kell, hogy legyen. A feleknek mindent meg kell tenniük azért, hogy a házasságukat az Istennek tetsző módon éljék meg egészen a halálukig.
A feleség tisztelete és szeretete (Ef 5,25.28.33)
A keresztény teológia egyik legmélyebb és leggazdagabb analógiája a házastársi kapcsolat és Krisztus valamint az Egyház közötti kapcsolat összehasonlítása. Az Efezusiakhoz írt levél 5:22-33 szakaszában Pál apostol részletesen kifejti ezt az analógiát, amely a házasságot mint Krisztus és az Egyház közötti kapcsolat tükörképét mutatja be. Ebben a szakaszban a férjeket arra inti, hogy szeressék feleségeiket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta érte fel. A feleségeket pedig arra buzdítja, hogy tiszteljék férjeiket, ahogyan az Egyház is tiszteli Krisztust.
Ez az analógia mély spirituális jelentéssel bír. A férj szeretete a feleség iránt Krisztus önfeláldozó, feltétel nélküli szeretetét szimbolizálja az Egyház iránt. Ez a szeretet nem csupán érzelmi vagy romantikus érzés, hanem egy mélyebb, áldozatkész és gondoskodó viszonyulás, amely az egész életet áthatja. Ugyanígy, a feleség tisztelete és engedelmessége a férj iránt az Egyház hűségét és engedelmességét tükrözi Krisztus iránt.
Ez az analógia nem csak a házasság spirituális dimenzióját emeli ki, hanem a kölcsönös felelősséget és elkötelezettséget is, amely a házastársak közötti kapcsolatban jelen kell lennie. Ahogyan Krisztus gondoskodik az Egyházról, úgy a férjnek is gondoskodnia kell feleségéről; és ahogyan az Egyház követi Krisztust, úgy a feleségnek is támogatnia kell férjét.
A házasfelek egymás iránti felelőssége (1Kor 7,3-5)
Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek írt levelében adott tanácsokat a házasélet gyakorlati kérdéseivel kapcsolatban. Kifejtette, hogy a házastársaknak kötelességük egymás iránti odafigyelés és felelősség a testi kapcsolat területén is.
Az apostol leszögezte, hogy a házasfelek teste nem kizárólagosan az övék, hanem a másiké is. Ezért tartoznak egymásnak azzal, hogy ne vonják meg egymástól a testi kapcsolatot hosszú időre. Ugyanakkor buzdította őket az alkalomig való önmegtartóztatásra is a másik fél érdekében.
Pál apostol ezzel azt hangsúlyozta, hogy a testi kapcsolat terén is az egymás iránti figyelmesség, önzetlenség és felelősség a helyes magatartás. A házasfeleknek tekintettel kell lenniük egymás igényeire, és kölcsönösen alkalmazkodniuk kell a másikhoz. Így őrizhetik meg házasságuk egységét és harmóniáját.
Az apostol bölcs tanácsa ma is érvényes: a testi harmónia alapja a házasfelek kölcsönös odafigyelése, megértése és felelősségvállalása egymás iránt.
A házasság alapjai a Szentírásban
A keresztény tanítások szerint a házasság mélyen gyökerezik a Szentírásban, és Isten teremtésének egyik alapvető és kiemelkedően jó része. A Teremtés könyvének első fejezetében, a 1:31 versben olvashatjuk, hogy
„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.”
Ez a kijelentés magában foglalja a házasságot is, amelyet Isten a teremtés első hetében hozott létre. A házasság tehát nem csupán jó, hanem „nagyon jó” - egy Isten által létrehozott, áldott és támogatott intézmény.
A Máté evangéliuma 19:10-12 és az I. Korinthusiakhoz írt levél 7:25-40 szakaszokban további utalások találhatók arra, hogy a házasság az emberiség számára az alapvető és preferált állapot. Jézus és Pál apostol egyaránt hangsúlyozzák a házasság fontosságát és értékét, miközben elismerik, hogy bizonyos esetekben az egyéni hivatások és körülmények más életutakat is megkívánhatnak. Azonban az alapvető üzenet az, hogy a házasság az emberi társadalom alapköve, egy olyan intézmény, amely támogatja az egyéni és közösségi jólétet, és amelyen keresztül Isten tervét és akaratát valósíthatjuk meg.
A házasság Szentírásban való megalapozása azt jelenti, hogy ez nem csupán emberi találmány vagy társadalmi konvenció, hanem egy Isten által létrehozott és szentesített kapcsolat. Ez a felfogás megerősíti a házasság szentségét, stabilitását és fontosságát a keresztény hitben. A házasság így egy olyan szent szövetség, amelyben a házasfelek megélhetik és kifejezhetik Isten szeretetét, kegyelmét és bölcsességét.
Jézus és a gyermekek
Jézus viszonya a gyermekekhez és azokhoz a tanításokhoz, amelyek a gyermekekre vonatkoznak, mély betekintést nyújtanak az ő értékrendjébe és a keresztény hittel kapcsolatos alapelvekbe. A gyermekekkel kapcsolatos események és példázatok kiemelik a gyermeki ártatlanság, alázatosság és nyitottság fontosságát a spirituális életben. Három jelentős esemény vagy tanítás, amelyek Jézus és a gyermekek kapcsolatát mutatják be, a következők:
Engedjétek hozzám a kisgyermekeket (Márk 10,14)
Ezt a felszólítást Jézus tanítványaihoz intézte, amikor azok el akarták távolítani a gyermekeket, akik Jézushoz siettek. Jézus azonban megdorgálta tanítványait, és azt mondta:
"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket tőlem, mert ilyeneké az Isten országa."
Ezzel Jézus kifejezte, hogy a gyermekek is teljes jogú tagjai Isten népének. Nem szabad lenézni vagy elutasítani őket hitük vagy tudatlanságuk miatt. Éppen ellenkezőleg, példaként kell tekinteni rájuk, mert a gyermeki bizalom, őszinteség és függőség jellemzi a mennyek országának polgárait.
Jézus ezzel azt is megmutatta, hogy szívesen fogadja a gyermekeket, áldást és biztatást ad nekik. A keresztény szülőknek és gyülekezeteknek követniük kell ezt a példát. Be kell vonniuk a gyermekeket az igehallgatásba és imádságba, tanítani és nevelni őket hitben. Jézus példája szerint a gyermekek is teljes értékű tagjai Krisztus közösségének.
Legyetek olyanok, mint a gyerekek (Máté 18,3)
Jézus azt mondta tanítványainak:
"Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18,3)
Mit is jelenthet ez a mondás?
A gyerekek természetüknél fogva ártatlanok, bizalommal teliek és fogékonyak a tanulásra. Szívük nyitott, tele vágyakozással, lelkesedéssel. Nincsenek előítéleteik, egyszerűen csak elfogadják egymást olyannak, amilyenek. A szeretetük feltétel nélküli.
Jézus arra buzdít minket, hogy kövessük a gyerekek példáját. Legyünk alázatosak, és bízzunk Istenben gyermeki hittel. Fogadjuk el egymást szeretettel, ne ítélkezzünk, hanem tanuljunk egymástól nyitott szívvel.
Ha képesek vagyunk megőrizni lelkünk gyermeki tisztaságát, akkor közelebb kerülünk Isten országához. A gyerekek példaképeink lehetnek abban, hogyan éljük az életet hittel, reménnyel és szeretettel.
Jézus megáldja a gyermekeket (Márk 10,16)
Ebben a jelenetben Jézus nemcsak szavakkal, hanem cselekedetekkel is kifejezi szeretetét és törődését a gyermekek iránt. A gyermekek megáldása, amikor kezét rájuk teszi és imádkozik értük, kifejezi azt a szeretetet és gondoskodást, amit Isten minden gyermek iránt érez. Ez a gesztus szimbolizálja a gyermekek fontosságát és értékét Jézus szemében.
Jézus tanításai és cselekedetei a gyermekekkel kapcsolatban alapvető jelentőségűek a keresztény hitben. Ezek a tanítások és események rávilágítanak arra, hogy a gyermeki tulajdonságok, mint az alázatosság, az őszinteség és a nyitottság, nélkülözhetetlenek a spirituális növekedésben. Továbbá, Jézus példája és szeretete a gyermekek iránt azt üzeni, hogy minden ember, függetlenül korától vagy társadalmi helyzetétől, értékes és fontos Isten szemében.