A kalózok tengeri csatáinak és kalandjainak történetei mindig is elbűvölték az embereket, legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről. De a kalózok által viselt szemfedők célját sokan még ma is félreértik. Többnyire csak titokzatos és félelmetes külsőt kölcsönöznek a viselőjüknek, pedig ezeknek a szemfedőknek fontos szerepük volt a kalózok életében.
Nem látnának-e jobban két szemmel?
Az emberi szem rendkívül összetett és hatékony eszköz, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a világ színes és részletgazdag képét lássuk. A szem egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy képes alkalmazkodni a különböző fényviszonyokhoz. Azonban ez az alkalmazkodás időt igényel, ami a kalózok életében sokszor nem adatott meg.
A kérdés jogos: nem látnának-e jobban két szemmel? A válasz bonyolultabb, mint gondolnánk. Mindannyian tudjuk, hogy a szemünknek időbe telik, amíg a sötéthez alkalmazkodik. Mégis, a világos fényviszonyok között is a legkisebb változás is megzavarhatja a látásunkat. A kalózok életében gyakori volt a váltás a napfényes fedélzetről a sötét fedélzet alá, ahol a lőpor és a kincsek (és persze a rum) tárolására szolgáló raktárak voltak.
Akkor hogyan segítette a kalózokat a szemfedő?
A szemfedő nem csak a titokzatos és félelmetes megjelenést szolgálta, hanem nagyon praktikus okai is voltak annak viselésére. A szemfedő alatt a szem sötéthez alkalmazkodott, míg a másik szem a világosban maradt. Amikor a kalózok a napfényes fedélzetről a sötét raktárba mentek, egyszerűen átváltottak a szemfedővel takart, a sötéthez hozzászokott szemükre, így gyorsan alkalmazkodva a sötét környezethez, anélkül, hogy várniuk kellett volna a szemük sötéthez való alkalmazkodását.
Ez a technika – amit manapság szem adaptációjának nevezünk – a látás élességének növelésére szolgált. A szem adaptációja úgy történik, hogy a szemben lévő fényérzékelő sejtek, a pálcikasejtek, érzékenyebbek lesznek a fényre. Ez a folyamat 20-30 percet vehet igénybe, attól függően, hogy milyen erős a fény, amelyhez a szemnek alkalmazkodnia kell.
Mennyi időbe telik a szemnek a sötétséghez való alkalmazkodása?
Az emberi szemnek körülbelül 20-30 percbe telik a sötétséghez való alkalmazkodása, bár ez személyenként változhat. A szemfényérzékelő sejtjei, a pálcikasejtek és a csapok, idővel érzékenyebbé válnak a fényre. A pálcikasejtek felelősek a sötét látásért és a perifériás látásért, míg a csapok a színérzékelésért és a központi látásért felelősek. A pálcikasejtek lassabban alkalmazkodnak a fényhez, mint a csapok, ezért tart olyan sokáig a szemnek a sötétséghez való alkalmazkodása. A kalózok ezt a jelenséget használták ki a szemfedők segítségével, így a szemük gyorsabban alkalmazkodott a sötétséghez.
Próbáld ki magad!
Ha kíváncsi vagy, hogy működik-e ez a módszer, egyszerűen kísérletezz a saját szemfedőddel! Találj egy sötét szobát a házban, hordj szemfedőt az egyik szemeden, miközben a másik szemeddel olvasol vagy tévézel. Majd, amikor belépsz a sötét szobába, vedd le a szemfedőt, és meglepődhetsz, hogy mennyivel gyorsabban alkalmazkodik a szemed a sötétséghez.