2015. április 7., kedd

Leonardo da Vinci - A Reneszánsz Lángelméje

Leonardo da Vinci  a reneszánsz zseniális művésze és tudósa. Firenzei, milánói majd franciaországi alkotásai és újításai nemcsak kortársaira hatottak, de túlmutattak saját korán is.

Leonardo da Vinci, a festőművész, szobrász, hadmérnök és feltaláló a reneszánsz polihisztor alkotó tehetségének és sokoldalúságának megtestesítője. Ihletőleg hatott rá az antik kor kultúrájának és művészetének újjáéledése a XV. századi Itáliában.



„A természet igencsak kegyeibe fogadta, bármire irányultak is gondolatai, eszméi és érzései, olyan isteni volt minden cselekedetében, hogy tökéletességben… soha senki se versenyezhetett vele” – írta róla első életrajzírója, Giorgio Vasari 1550-ben. (Zsámboki Zoltán fordítása.)

1452-ben, egy ügyvéd törvénytelen fiaként a toscanai Vinciben született, ezért vette fel ezt a nevet. Kivéletes tehetséges már korán megmutatkozott. Apja egyik béresének fapajzsára Medúza-fejet festett, s a mű olyan bámulatosra sikerült, hogy apja úgy döntött, megtartja. 1470-ben Firenzében, Andrea del Verrocchio műhelyében kezdte tanulmányait.

Egyesek szerint azért választotta a festészet szerény mesterségét, mert törvénytelen származása miatt nem pályázhatott tiszteletreméltóbb állásra. Első ránk maradt munkája egy törékeny angyal és talán a táj egyes részleteinek ábrázolása Verrochio Jézus megkeresztelése című táblaképén. Látva, hogyan homályosítja el az ő tehetségét, Verrochio nem akart többé festeni. Néhány év múlva hercegek vetélkedtek egymással Leonardo műveiért.

Cecilia Galerani képmása, a Hölgy
hermelinnel, kb. 1490-ből.
Pályafutásának kezdete egybeesik az olajalapú festészet itáliai kifejlődésével és a természetes ábrázolással, amelynek legnagyobb propagálója maga Leonardo volt. Más festők utánzása helyett „fontos”, hogy egyenesen a természethez forduljunk” – vallotta. Egyik első keltezett műve egy toscanai tájról készült rajza (1473). E korszakának csúcspontja a befejezetlenül maradt Három királyok imádása, amelyre 1481-ben  kapott megbízást. Technikája – a körvonalak fellazítása, a színek finom átmenetei – már túlmutat a reneszánszon.

Ezután 18 évig élt Milánóban Lodovico Sforza hercegi pártfogása alatt, aki Európa egyik legfényesebb udvarát tartotta fenn. Sforza apjának emlékére hatalmas bronz lovas szobrot terveztetett Leonardóval, de az emlékmű nem valósult meg, mivel a fémből fegyvereket készítettek. Fennmaradtak viszont a szobortervrajzai – Leonardo maga is jó lovas volt. Emellett udvari fegyvermesterként és ünnepi rendezvények szervezőjeként is tevékenykedett, 1490-ben megtervezte egyebek között a „Planéták álarcos játéká”-t

Leonardo milánói remekműve a Santa Maria delle Grazie kolostora számára készült freskó, az Utolsó vacsora. A refektórium falának vakolatára 1495 és 1498 között festett képen Leonardo megvalósította a perspektívával kapcsolatos újításait, Jézus és a tanítványok alakja pedig kifejező jellemábrázolásával ragad meg.

Tudományos tanulmányok 

Bámulatos, több mint 5000 oldalas írásos hagyatékában voltak részletes hidraulikai tanulmányok, például a lombardiai síkság öntözésére kidolgozott rendszer, továbbá optikai, csillagászati, anatómiai és hadmérnöki tervek, és egy vízzel működtetett ébresztőóra ötlete. Többször is megkísérelte egy repülő gépezet megépítését, tervezett a tankhoz hasonló páncélozott járművet és egy elképesztően modernnek ható kerékpárt.

Mivel Leonardo tükörírással írta feljegyzéseit, ötletgazdagságát csak a XIX. századtól kezdték értékelni, mert felismerték, hogy jegyzetekkel ellátott rajzai számos felfedezés és találmány előhírnökei voltak. Sforza bukása után, 1499-ben Leonardo visszatért Firenzébe, és Cesare Borgia, Romagna hercegének építésze és tervezője lett. Ebből a firenzei korszakából származik a Mona Lisa (1503).

Leonardónak ez az aprólékos részletekkel készült, jegyzetekkel ellátott rajzai is mutatják, mennyire érdeklődött a tudomány minden ága iránt.
A festményt a természetet utánzó művészet kimagasló példájaként csodálták: „Ha az ember figyelmesen nézi, szinte látja a nyakgödörben az érverést” – írta Vasari. Leonardo a modell szórakoztatására zenészeket fogadott fel; egyesek szerint Mona Lisa legendás mosolyának ez a magyarázata, bár mások rámutattak, hogy ugyanez a rejtélyes mosoly visszatér vallásos tárgyú festményeinek alakjain.

Sok rajza maradt ránk, de csak kevés festménye. Magánéletéről keveset jegyeztek fel. Nem nősült meg, fiatal korában szodómia vádjával törvényszék elé került, s bár a vádat elejtették, sokan azt a következtetést vonták le, hogy homoszexuális volt. Élete derekán magához vett egy Giacomo nevű, angyali arcvonású, de démoni szokásairól ismert fiút, akit Salainak (ördögnek) is becéztek.

Leonardo 1516-ban elköltözött Firenzéből és XII. Lajos francia királynak dolgozott. Járadékot és Amboise mellett kastélyt kapott, itt halt meg 1519-ben, 67 éves korában.

0 komment:

Megjegyzés küldése