A Peloponnészosz-félsziget egyik magaslatán megbúvó ősi építmény romjai Görögország legrégibb városának és a homéroszi eposzok hadvezér-királya, Agamemnón fellegvárerődjének maradványai.
A régészet történetének egyik legszenzációsabb felfedezése 1876. december 6-án történt: ekkor bukkant rá Heinrich Schliemann német kereskedő és műkedvelő archeológus Mükénében, a ma A sírkör néven ismert területen az öt, kincsekkel zsúfolt aknasír egyikére. A sírokból 19 csontváz került elő, velük együtt aranyékszerek, arannyal és ezüsttel berakott bronzfegyverek, arany mellvértek, ezüst- és aranyserlegek.
A német régész ásatásai nyomán hatalmas mennyiségű kincs került napvilágra. A leletek és a feltárt épületmaradványok nemcsak a mükénéi arisztokrácia hihetetlen gazdagságáról tanúskodtak, de igazolták azt a korábban széles körben elterjedt feltevést is, hogy a város valaha kora egyik legfejletebb kultúrájának központja volt.
Maga a város egy hatalmas civilizáció szívében helyezkedett el, amely i. e. 1600-tól 1100-ig mintegy 500 éven át virágzott, miután az Égei-medence meghatározó hatalmaként a Krétán viruló minószi kultúra helyébe lépett. Mükénéi kerámiák kerültek elő olyan távoli tájakról is, mint Dél-Itália, Ciprus, Egyiptom, Szíria és Palesztina.
Schliemann feltevése, miszerint rábukkant Agamemnón sírhelyére, a II. században élt görög utazó és író, Pauszainasz Periégétész feljegyzésein alapult, aki beszámolt róla, hogy Agamemnót a városfalon belül temették el, míg gyilkosai, Klütaimnésztra és Aigiszthosz a falakon kívülre, kupolasírokba kerültek. Az A sírkör aknasírjai valóban a mükénéi városfalon belül találhatók, a piactér szintje alatt, de korukat a legújabb módszerek alapján i. e. 1600 körülre datálják.
Feltehetően ugyanebből a korból származik „Agamemnón maszkja” is, amelyről kiderült, hogy csupán egy a később napvilágra került hasonló aranymaszkok közül, melyek többsége túlságosan stilizált ahhoz, hogy a szó általánosan elfogadott értelmében halotti maszknak lehessen nevezni. Ennél is fontosabb, hogy a trójai háború – ha a valóságban is lezajlott – i. e. 1200 táján dúlhatott, jó 400 évvel azután, hogy Mükénében a holttesteket kincseikkel együtt az aknasírokba temették.
A mükénéi fellegvár
A mükénéi fellegvár stratégiailag fontos helyen épült, szemmel lehetett tartani innen az argoszi síkságot és a hegyi hágókat északon egészen Korinthoszig. Durván megmunkált kőtömbökből álló, 5 m vastag mészkőfalait küklopsz-falaknak hívják: a hagyomány szerint a hős Proitósz által idevezényelt mitikus egyszemű óriások, a küklopszok építették őket. A város főbejáratánál emelkedik a feltehetően i. e. 1260-ból származó Oroszlánkapu. Szemöldökgerendájára, amely 5 m hosszú, 90 cm magas és 2,4 m széles, két kőoroszlán domborművét helyezték el.
A kaputól meredek út vezet a királyi palotaegyütteshez. Belül a krétai paloták belő kiképzésével rokonságot mutató festett stokkópadozat és a gondosan kimunkált falfreskók egyértelműen bizonyítják, hogy a mükénéiek jól ismerték a minószi építészetet. A palota körül az arisztokrácia és a főtisztviselők házai sorakoztak, egyikük, az úgynevezett Oszlopos ház, háromemeletes volt.
![]() |
Az "Aranyló kincsű Mükéné" Jelmagyarázat: 1. Oroszlánkapu, 2. Piactér (az A sírkör aknasírjai felett), 3. Királyi palota, 4. Magas rangú katonák és hivatalnokok házai |
Mükéné leglátványosabb kupolasírjai Atreusz (Agamemnón atyja) „kincsesháza” és „Klótaimnésztra sírja”. Bár a „megfelelő” korból származnak, nincs bizonyíték rá, hogy valóban őket temették ide. Nem kizárt, hogy e sírokban az aknasírok leleteivel vetekedő kincsek lehettek, ám az évszázados fosztogatások következtében Atreusz kincsesházából napjainkra pusztán maga az építmény maradt fenn.
A mükénéi kultúra virágzása i. e. 1150 körül hirtelen félbeszakadt, a várost vagy lerombolták, vagy elnéptelenedett. Ma is rejtély, hogy miért. Utolsó volt a korai nagy görög kultúrák sorában, bukásával Görögországra az ún. sötét századok időszaka köszöntött, hogy majd 600 év múltán kezdetét vegye a virágzó klasszikus korszak.
A megfejtett jelek

használták. Értelmét több mint 3000 éven át homály fedte, mígnem 1952-ben Michael Ventris angol építész 3 évi munkával megfejtette az ősi jelrendszert. A második világháborúban az ellenség rádiós kódjeleinek megfejtésénél használt módszerek segítségével a peloponnészoszi Píloszból előkerült több mint 400 agyagtáblán vizsgálta a lineáris B jeleit és szimbólumait.
Bizonyos ismétlődő írásjegyek alapján Ventrisnek sikerült kidolgoznia a magán- és mássalhangzók-megfelelések sajátos rendszerét. Rájött, hogy a lineáris B a görög nyelv archaikus formája, és a táblafeliratok egyszeriben értelmet nyertek.
0 komment:
Megjegyzés küldése