2013. szeptember 22., vasárnap

Viktória-vízesés – Tomboló Zuhatag

A Zambézi folyó és Zimbabwe határán folyik – vagy még inkább zuhan? A száraz évszakban 935 m3/s vízhozama, amely az esős évszakban majdnem a tízszeresére nő, s ez a folyó alkotja a világ egyik legnagyobb kiterjedésű vízesésrendszerét, amelynek hossza 1708 m. mire a folyó idáig elér, már 1700 km-t tett meg a forrásvidékétől, miközben rengeteg energiát gyűjtött.

Februárban és márciusban, amikor az esők megduzzasztják a Zambézit, másodpercenként 8300 m3 víz zúdul alá a 128 m mély szakadékba, egy bazaltsziklafal peremén. Medrének kialakításakor a folyó más zúgókat és vízeséseket is létrehozott, ezeken a helyeken azonban napjainkra már elcsitult a víz tombolása. Ami maradt, az a cikcakkos folyásirány, amely a Kelet-afrikai-árok létrejötte idején keletkezett repedések mintáját tükrözi.
Mégis mielőtt ez a lenyűgöző természeti jelenség kialakulna, a folyó csaknem teljesen lelassul, és egy 2 km széles homokágyon áthaladva, számtalan szigetet alkotva több különálló vízfolyásra szakad. Mintha csak erőt gyűjtene… A lezúduló víz dübörgését már 40 km-es távolságból is hallani lehet.

A brit korona alattvalója pihenés közben is megőrizte a népére jellemző hidegvérét, illetve szolidan elegáns öltözetét. A Királyi Földrajzi Társaság megbízásából járta Afrikát, hogy egyre újabb utakat felfedezve olyan vidékekre is eljusson, ahová fehér ember előtt még nem merészkedett. A fáradhatatlan utazó David Livingstone volt, akit szűnni nem akaró kíváncsiság és olthatatlan tudásszomj hajtott az ismeretlenbe. 1855 novemberében egy este csapatával éppen megállásra készülődtek, hogy pihenőt tartsanak. Távolabb az expedíció vezetői és a teherhordók megpróbáltak szót érteni a bennszülöttekkel, akik a semmiből bukkantak elő, mihelyt a tábort felállították.

Mielőtt a vízesés lezúdulni a szédületes mélységbe, a Zambézi homokszigetekkel tarkított különálló vízfolyásokra szakad, miközben egy 2 km széles szakaszon átvág egy bazalttáblán, 2 millió évvel ezelőtt a Makgadikgadi-fennsík kiemelkedése Botswanában arra késztette az Okavangót, hogy a Kalahári-sivatag felé folyjék, a Zambézit pedig arra, hogy északnak kanyarodjon az Indiai-óceán felé. A víz így kemény sziklába vájta medrét, s folyamatosan mélyítette a leggyengébb ellenállást tanúsító repedéseket és a leginkább széttöredezett szakadékokat. Közben vízesések sora jött létre, amelyekből később kialakult az egyre kanyargósabb, cikcakkos, mély folyóvölgy.
Láthatóan közölni akartak valamit a fehér emberrel, és mindent elkövettek, hogy rábírják, kövesse őket. Szavaikat azzal is nyomatékosították, hogy azt akarják, szálljon be velük egy fatörzsből készült csónakba. Moszi oa tunya, vagyis „a mennydörgő füst” újabb rejtélyt jelentett a felfedezőnek. Megbízván a bennszülöttekben, csónakba szállt velük, és hagyta, hogy az áramlás sodorja őket. A dübörgés nemsokára fülsiketítővé vált: ekkora zajt, amelyet ráadásul a párafelhőkből esőként szétporladó víz kísért, csak egy hatalmas vízesés okozhat! És valóban, Livingstone elé lenyűgöző látvány tárult: a Zambézi vízesése. Őfelsége hű alattvalójaként eszébe sem jutott másról elnevezni, mint a brit birodalom uralkodójáról, a hőn szeretett Viktória királynőről. A név az egész kontinensen gyorsan elterjedt, és ezután egyszerűen csak „Vic Falls” néven emlegették.

Szép időben a botswanai határ felől már tisztán észlelhető a vízesés jelenléte a párafelhő mögött, amelyben egyre-másra képződnek a szivárványok, bár ezek csak közelebbről láthatók. A párafelhők sűrű eső formájában permetezik a szakadék két oldalát, minden köszönhetően trópusi esőerdő nőtt az egyébként száraz szavanna közepén. Mintha csak egy Tarzan-filmet látnánk, a dús növények közt majmok rikoltoznak. Mindenütt ott vannak, ahol a turisták megjelennek, akik persze elkényeztetik őket.


Amikor Livingstone a Viktória-vízesés közelébe ért, páraoszlopokat vett észre, és azt hitte, hogy egy nagy kiterjedésű bozóttűz füstoszlopait látja, amelyekkel gyakran találkozott Afrikában. Az  500 m széles vízesés jelenti a határt Zambia és Zimbabwe között.

Ebben a dzsungelben azonban csak ők ugrándoznak, mivel a Zambézi esőszerűen szétporladó vize miatt a madarak nem tudnak iderepülni. A fő vízesésre néző mellvéden mindig akadnak térdeplő turisták. Miközben azt figyelik, hogy a Zambézi egybefüggő vízfalat alkotva hatalmas robajjal zúdul le a sziklafalon, ők is megértik, miért éreznek isteni jelenlétet a helyi törzsek e vízesésben.

Dr. Livingstone?

David Livingstone 1813-ban született, apja teakereskedő volt, és már tízéves korában dolgozni kezdett egy fonodában. Már elmúlt harmincéves, amikor orvosi majd teológiai tanulmányokba kezdett. Misszionáriusnak jelentkezett, 1840-ben Kínába küldték, majd 1841-ben dél-afrikai kiküldetést kapott. Tíz év alatt mindössze egyetlen afrikai lelket sikerült megtérítenie.


Kárpótlásul és a Zambézi folyóvölgyének sikeres feltárásán felbuzdulva számtalan expedíciót vezethetett Afrika belsejébe. 1866-ban a Nílus Forrásvidékének felfedezésére indult, majd 5 évre nyoma veszett. 1871-ben Stanley amerikai újságíró talált ár egy trópusi erdő közepén. Ekkor hangzott el a híres mondat: „Dr. Livingstone, ha nem tévedek?”

0 komment:

Megjegyzés küldése