2012. július 14., szombat

Utált és Szeretett Pókok

Rettegünk csípésüktől, irtózunk hálóiktól, mégis szerencsének tartjuk, ha lakásunkban feltűnnek. Van, aki ha teheti elkerüli, és van, aki terráriumban nevelgeti. A nyolclábú ízeltlábúak éppúgy alkalmasak kedves rajzfilmfigurának, mint vérfagyasztó horrorhősnek. „Emberfeletti” képességei vértezik fel az igazságért harcba induló, legyőzhetetlen pókembert. Csupán egyvalamit nagy nehéz: közönyösen szemlélni őket.


Cselőpók

Kevesen tudják – mások nehezen hiszik – hogy hazánkban is él kiterjesztett lábakkal akár 10 centiméteres átmérőt is elérő pókfaj. Az Alföld homokos pusztaságainak lakója a néha tévesen madárpóknak is nevezett szongáriai cselőpók. Ez az óriás főleg éjszaka vadászik, akkor is gyalog. Nem készít hálót, hanem csupasz homokon futva, ugrálva rohanja le zsákmányát. A nappalokat rejtekhelyén tölti, így ritkán kerül az ember szeme elé. Kistestvére a pokoli cselőpók nem veti meg a dimbes-dombos tájat sem.



Megtévesztő darázspók

Hazánkban is előfordul a darázspókok népes rokonságának egy tagja. Neve egyszerre utal feltűnő csíkjaira – amelyek a rovarral ellentétben nem sárga-feketék, hanem sárga-fehérek – és fájdalmas csípésére. Könnyen felismerhetjük, mert hálója közepén üldögélve lábait páronként egymás mellé fekteti, és úgy fest, mint egy szabályos négylábú rovar. Ha nincs otthon, akkor sem lehet eltéveszteni a háló tulajdonosát. A hagyományos fonalak között helyenként hosszanti cikk-cakk minták találhatók. Itt mindig sűrűbb a fonat. De miért? A tudósok is sokáig gondolkoztak a válaszon, mire rájöttek, hogy a speciálisan szőtt részek egy rovar szemével nézve pontosan olyan képet festenek, mint egy érett kalász. A megtévesztett rovart aztán nem biztos leszállóhely és a hízott búzaszemek várják, hanem egy „testnedvszomjas” vadász. A hazai darázspók trópusi, szubtrópusi felmenői lábaikkal együtt akár tenyérnyi nagyságot is elérhetnek. Hálótartó fonalai drótkötélként feszülnek a párás erdei aljnövényzetben. Elég egyszer látni a pókot magát, hogy alapos körültekintésre intse az erdőben utat törő embert.



Vízipók-csodapók

Csodapók és nem csak a mesében. A valóságban búvárpóknak nevezik, ami tökéletesen ráillik. Szőrös lábaival kalimpálva jár-kel a víz alatti hínárosban, miközben potrohának szőrei között tárolt levegőjéből lélegzik. Néha a felszínre jön és kidugja hátsóját egy lélegzetvételnyi időre, mielőtt újra nekivág a zsákmány felkutatásának. A potroh sűrű bundája és a többi póknál sokkal hatékonyabb légzés teszi lehetővé az egyedülálló víz alatti életet. Hálót is a víz alatt sző – úgy mint a rajzfilmben – harangalakút, amelybe légbuborékot gyűjt. Ide tér vissza megbénított zsákmányával és itt nevelkednek a petéből kikelő kis pókok, mielőtt önálló életet kezdenének. A légnadrág és a búvárharang kis mértékben a víz alatt is töltődik, ugyanis oxigénben gazdagodik, a kilégzéskor keletkező szén-dioxid pedig lassan a vízbe oldódik. Nem is hagyja el a csillogó vízi világot csak az ősz beköszöntével, amikor a szárazon keres magának egy telelésre alkalmas lakatlan csigaházat.




Madárpók

A madárpók nem a rendszeres madárevésről, hanem egy korai rajzról kapta a nevét, amelyen éppen egy madáron lakmározik. Ma már tudjuk, hogy a 850 fajt számláló társaság tagjai nem válogatósak, de a magasabb rendű élőlényeket ritkán sikerül megkaparintaniuk. Legtöbbjük a földön él és vadászik, fogóhálót épít. A nagyobbak kifejlett korban tenyérnyi jószággá nőnek. A dél-amerikai fajok védekezésében apró szőröket dörzsölnek le potrohukról. Ezek a szőrök viszkető fájdalmat, sőt szembe kerülve vagy belélegezve még súlyosabb tüneteket okoznak. A kikopó szőrök a következő vedlés után újra hiánytalanul állnak csatasorba. Marni csak végső elkeseredésükben szoktak. Mérgük általában nem veszélyes, de a kedvteléséből pókot tartó terraristák néha elgondolkodtató esetekről is beszámolnak, úgyhogy nem árt az óvatosság.



Fekete özvegy

Nemrég felröppent a hír, mely szerint Budapesten egy lakásban találtak egy példányt a halálos mérgéről ismert fekete özvegyből. Arról a pókról kiderült, hogy ártalmatlan hazai pókocska. Az igazi, Közép- és Dél-Amerika lakója és még a mediterrán atyafi sem keveredik hozzánk a hideg telek miatt. Az újvilági pókocska fekete, és egy homokóraszerű vörös rajzolatot visel a hasán. A parányi hím megkötözi ugyan a nőstényt, de a párzás a nőstény ennek ellenére rendszerint elfogyasztja élete párját, azaz özvegységre kárhoztatja magát. Utódaival sem bánik kesztyűs kézzel: a hálóban kikelő apróságok életére is veszélyt jelent. Igaz, a kis ördögfiókák egymásnak is nekiesnek, akár már a bölcsőben is. Mérge, amely az egyik legismertebb pókká tette, lassan fejti ki hatását, ezért lehet ellene védekezni, már ahol van megfelelő ellenanyag. A vadonban azonban tényleg rendkívüli fájdalommal és végül borzalmas halálla járt a kígyómarásnál is veszélyesebb pókcsípés.



Lábbal karoló pók

Ezek a pókok halálos ölelésre tárják karjukat. Hálót többségük nem készít, inkább rejtőszínükben bízva a virágokon állnak lesben. A nektár reményében érkező rovarok későn veszik észre a fehér szirmon várakozó fehér pókot. Más fajok a lepkék szomjúságát használják ki. A lepkék ugyanis gyakran szállnak madárürülékre és szívogatják annak nedveit. A karolópók ezért egy feltűnő levélen lapos szövedéket készít, amelynek szabálytalan körvonalai valóban megtévesztők. Kész műve közepére telepszik és várja a lepkéket.



Lusta lasszópók

Ez a dél amerikai pók nem vesződik bonyolult háló szerkesztésével; egyetlen szállal horgászik. Csalinak fényes folyadékcseppet használ, amelybe rögtön beleragadnak a lépre csalt rovarok. A fonalat elég egy ágról leereszteni és kicsit meglóbálni, hogy a párás levegőben felkeltse a közelben lévő rovarok figyelmét. A pórul járt zsákmányt a pók felhúzza és leeszi az alkalmi lasszóról.




Óriáspók

Az óriáspóknak nem mérete, hanem teljesítménye óriási. Megfigyelték amint egyetlen óra alatt 135 méter selymet szőtt, nem is akármilyet: a háló tartófonalaiból a bennszülöttek halászhajót készítenek. Egy ilyen méteres és erős háló a madarak életét is megkeseríti. A belegabalyodó szárnyasok menthetetlenül a pók zsákmányává válnak. Az óriás árnyékában törpék is élnek. Ezek a kis pókocskák takarítják el a hálóba akadó kisebb rovarokat és maradékokat. Persze az ő életük sincs biztonságban a tulajdonos jelenlétében.



Életmentő pókkasza

Ez a vegyes táplálékon élő pók a lakásokban is előfordul, különösen ott, ahol nedves, párás környezetet talál. Lábai feltűnően hosszúak, amelyekben – a nagytestű dinoszauruszok csípőagyához hasonlóan – kihelyezett idegdúcok találhatók. Ha megtámadják a pókot, akkor a leszakadó lábai heves csapkodásba, kaszálásba kezdenek, ezzel terelik el a figyelmet, esélyt adva a 7 lábon sántikáló póknak a menekülésre.


Bikapók

Sok mindenre gondolhatunk a név alapján, de egy szép, színes jószágra biztosan nem. Pedig a bikapók hímje ilyen, Teste, lábai feketék, a lábakon az izületek helyén fehér gyűrűkkel. Vörös potrohán négy kerek fekete pötty látható, amitől kicsit olyan mintha egy bársonydobókockát viselne a hátán. A talajon kóborolva keresi zsákmányát, míg az egyszínű nőstény – amelyet nem hívnak tehénpóknak! – egész életét a földbe vájt akna közelében tölti.



Leleményes aknászpók

A madárpókok családjának legészakibb elterjedésű képviselője a magyar aknászpók. Nem készít hálót, hanem nevéhez híven a földben ás magának függőleges üreget. Ezt kibéleli fonalával és a tetőt lezáró ajtót is sző. Felülről talajszemcsékkel és a környéken fellelhető kisebb dolgokkal borítja, így a zárt ajtó gyakorlatilag láthatatlan. Az éjszaka vadászó pók az ajtó mögött várakozik, míg egy rovar nem téved a közelbe, akkor kivágja az ajtót és rágóit az áldozatba mélyeszti. Sikeres támadás után visszahúzódik odújába és ott fogyasztja el zsákmányát. A tavaszi szaporodási időszakot leszámítva nem szívesen távolodik néhány centinél messzebb a védelmet adó aknától.


A délszaki aknászpókok nem csak a vadászat kedvéért bújnak a föld alatti üregbe; rettegnek a fürkészdarazsaktól. Ezek a rovarok a pókokba rakják petéjüket, amelyek így lárvakorukban az elkábított pók testéből táplálkoznak. A legrafináltabb pókok ezért zárható ajtajú oldalaknát is készítenek, így a darázs hiába fedezi fel a rejtekhelyet, amikor belenéz, csak egy üres üreget lát. Más fajok érzéketlen potrohukkal torlaszolják el az akna bejáratát. A potroh megvédi a darázstól az állat fontos szerveit.

0 komment:

Megjegyzés küldése