A Himalája legmagasabb csúcsai között a Föld legmélyebb völgyét alakította ki egy alig ismert országban eredő folyó.
Akkortájt, amikor az ember megjelent a Földön, a Himalája nem nagyon hasonlított arra a félelmetesen nagy, bástyaszerű hegységre, amilyennek ma ismerjük. És nem azért, mintha az emberiség eredete olyan régre nyúlna vissza, hanem azért, mert geológiai értelemben a Himalája egészen fiatal hegység. Annál öregebb viszont a Kali Gandak folyó, amely a Himalája hazájában, Nepál királyságban, égbe nyúló szirtek között ered.
Úgy 50 millió éve a Kali Gandak a tibeti fennsíkról elindult lefelé, majd lankás hegyeken át folytatta útját. Az idők folyamán, főleg az utóbbi néhány évmillió alatt a földkéreg felgyűrődése létrehozta a leghatalmasabb hegyvonulatot, a Himaláját, amely úgy született, hogy a földkéreg két lemeze összecsúszott.
Egyre mélyülő völgy
A hegyek felgyűrődése közben a Kali Gandak ősrégi medre nem változott meg. Amilyen ütemben gyűrődtek fel a hegyek, úgy mélyítette ki magának a víz a völgyet, amelyet így magasra nyúló sziklafalak fognak körül.
És micsoda hegyfalak! Amikor a folyó az Annapurna Himal és a Dhualagiri Himal közé ér – mindkét csúcs 8000 m-nél magasabb – a Kali Gandak a Föld legmélyebb völgyén hömpölyög keresztül. Vize a kétoldalt tornyosuló hegycsúcsok alatt 4400 m mélyen fekszik, és az esőzések után az iszap teljesen feketére festi – éppolyan feketére, mint amilyen Káli, a névadója, aki a hindu mitológiában a pusztítás istennője.
Az az észak-dél irányú völgy, amelyet a Kali Gandak vájt magának a hegyek között, évezredek óta Ázsia egyik legfontosabb útvonala. Erősen lekoptatott ösvények kapaszkodnak magasan a folyó lépcsőzetes zuhogói fölött, és helyenként szédítően imbolygó függőhidakon át vezet az út. Az évszázadok folyamán szent emberek, zarándokok, kereskedők, katonák és egyszerű emberek véget nem érő sorai taposták ezt az Indiát Tibettel összekötő utat. Itt keltek át a tibeti, sőt szállító ló- és öszvérkaravánok is, hogy nepáli gabonára cseréljék rakományukat.
Ahogy a folyó átszeli a Himalája tömbjét, a völgy éghajlata egy csapásra megváltozik. Az északi végén, ahol az esőt felfogják a hegyek, gyér bozóttal benőtt, többé-kevésbé hideg éghajlatú sivatagot találunk. Ám innen csupán kétnapi járóföldre délre, fantasztikus kontrasztként, féltrópusi monszunerdő tárul elénk, banán- és narancsfákkal. A szurdok legmélyén takaros kőházakból álló falvak húzódnak meg a teraszosan megművelt árpaföldek között.
Természetes, hogy egy ilyen ősi útvonal mentén számos különböző nép telepedett le. Többségük a takali népcsoporthoz tartozik. Kőházaikat úgy építették, hogy körbefogják az udvarokat, így védik őket a hideg téli szél ellen. Hagyományos foglalkozásuk a földművelés és a sókereskedelem, ám amióta egyre több hegymászó és turista keresi fel a völgyet, sokan fogadót nyitottak.
A folyó északi vége közelében Muktinath városa évszázadok óta hindu zarándokhely. A buddhistáknak is szent helye az itt található templom, amelyet egy lángoló „csodaforrás” fölé emeltek. A mészkőszikla repedéseiből forrásvíz buggyan elő, és fölötte táncolnak az ugyancsak innen feltörő földgáz lángjai.
A Kali Gandak Nepálban, a költői nevű Lo földjén, az ősi Mustang királyság területén, közvetlenül a tibeti határnál ered. Ezt a térséget a sivatagok és hegyek csaknem tökéletesen elzárják a világtól.
Az elszigeteltség és a szükség szokatlan társadalmi viszonyokat hozott létre: itt a nőknek több férjük van, ami elősegíti a nemek közötti egyenlőséget, és biztosíték arra, hogy a gyerekek ne maradjanak árván. A zord hegyek között nincs mód temetők kialakítására, és nincs elég tüzelő sem ahhoz, hogy az elhunytakat halotti máglyán égessék el. Az itteniek kellő tiszteletadás mellett lefektetik halottaikat a hegyoldalban, a végtelen égbolt alatt, ahol a hegyormok szolgálnak síremlékül – a többi már a keselyűk dolga.
Akkortájt, amikor az ember megjelent a Földön, a Himalája nem nagyon hasonlított arra a félelmetesen nagy, bástyaszerű hegységre, amilyennek ma ismerjük. És nem azért, mintha az emberiség eredete olyan régre nyúlna vissza, hanem azért, mert geológiai értelemben a Himalája egészen fiatal hegység. Annál öregebb viszont a Kali Gandak folyó, amely a Himalája hazájában, Nepál királyságban, égbe nyúló szirtek között ered.
Úgy 50 millió éve a Kali Gandak a tibeti fennsíkról elindult lefelé, majd lankás hegyeken át folytatta útját. Az idők folyamán, főleg az utóbbi néhány évmillió alatt a földkéreg felgyűrődése létrehozta a leghatalmasabb hegyvonulatot, a Himaláját, amely úgy született, hogy a földkéreg két lemeze összecsúszott.
Egyre mélyülő völgy
A hegyek felgyűrődése közben a Kali Gandak ősrégi medre nem változott meg. Amilyen ütemben gyűrődtek fel a hegyek, úgy mélyítette ki magának a víz a völgyet, amelyet így magasra nyúló sziklafalak fognak körül.
És micsoda hegyfalak! Amikor a folyó az Annapurna Himal és a Dhualagiri Himal közé ér – mindkét csúcs 8000 m-nél magasabb – a Kali Gandak a Föld legmélyebb völgyén hömpölyög keresztül. Vize a kétoldalt tornyosuló hegycsúcsok alatt 4400 m mélyen fekszik, és az esőzések után az iszap teljesen feketére festi – éppolyan feketére, mint amilyen Káli, a névadója, aki a hindu mitológiában a pusztítás istennője.
Az az észak-dél irányú völgy, amelyet a Kali Gandak vájt magának a hegyek között, évezredek óta Ázsia egyik legfontosabb útvonala. Erősen lekoptatott ösvények kapaszkodnak magasan a folyó lépcsőzetes zuhogói fölött, és helyenként szédítően imbolygó függőhidakon át vezet az út. Az évszázadok folyamán szent emberek, zarándokok, kereskedők, katonák és egyszerű emberek véget nem érő sorai taposták ezt az Indiát Tibettel összekötő utat. Itt keltek át a tibeti, sőt szállító ló- és öszvérkaravánok is, hogy nepáli gabonára cseréljék rakományukat.
Ahogy a folyó átszeli a Himalája tömbjét, a völgy éghajlata egy csapásra megváltozik. Az északi végén, ahol az esőt felfogják a hegyek, gyér bozóttal benőtt, többé-kevésbé hideg éghajlatú sivatagot találunk. Ám innen csupán kétnapi járóföldre délre, fantasztikus kontrasztként, féltrópusi monszunerdő tárul elénk, banán- és narancsfákkal. A szurdok legmélyén takaros kőházakból álló falvak húzódnak meg a teraszosan megművelt árpaföldek között.
Természetes, hogy egy ilyen ősi útvonal mentén számos különböző nép telepedett le. Többségük a takali népcsoporthoz tartozik. Kőházaikat úgy építették, hogy körbefogják az udvarokat, így védik őket a hideg téli szél ellen. Hagyományos foglalkozásuk a földművelés és a sókereskedelem, ám amióta egyre több hegymászó és turista keresi fel a völgyet, sokan fogadót nyitottak.
A CSÚCSOK FÖLÖTT LEBEGŐ A havasi fakókeselyű kihasználja a felszálló légáramlást, és akár órákon át képes könnyedén körözni a levegőben, miközben föntről tetemek után kutat a völgyben.
A folyó északi vége közelében Muktinath városa évszázadok óta hindu zarándokhely. A buddhistáknak is szent helye az itt található templom, amelyet egy lángoló „csodaforrás” fölé emeltek. A mészkőszikla repedéseiből forrásvíz buggyan elő, és fölötte táncolnak az ugyancsak innen feltörő földgáz lángjai.
A Kali Gandak Nepálban, a költői nevű Lo földjén, az ősi Mustang királyság területén, közvetlenül a tibeti határnál ered. Ezt a térséget a sivatagok és hegyek csaknem tökéletesen elzárják a világtól.
Az elszigeteltség és a szükség szokatlan társadalmi viszonyokat hozott létre: itt a nőknek több férjük van, ami elősegíti a nemek közötti egyenlőséget, és biztosíték arra, hogy a gyerekek ne maradjanak árván. A zord hegyek között nincs mód temetők kialakítására, és nincs elég tüzelő sem ahhoz, hogy az elhunytakat halotti máglyán égessék el. Az itteniek kellő tiszteletadás mellett lefektetik halottaikat a hegyoldalban, a végtelen égbolt alatt, ahol a hegyormok szolgálnak síremlékül – a többi már a keselyűk dolga.