Újító Találmányok: Inzulin

Charles Best és Frederick Banting
1921-ben a Torontói Egyetem egyik
épületének tetején az egyik első
 cukorbeteg kutyával, amelynek
inzulint adtak.

A cukorbetegséget az ókori egyiptomiak fedezték fel, a görögök pedig már nevet is adtak neki. Okát csak 1921-ben ismerték meg ellenszerével, az inzulinnal – a kanadai Frederick Banting találmányával – együtt.

A tényt, hogy a cukorbetegség a hasnyálmiriggyel van összefüggésben, 1889-ben fedezte fel két német kutató, Joseph von Mering és Oskar Minkowski, akik azt vették észre, hogy ha egy kutyának kioperálják a hasnyálmirigyét, akkor szerencsétlen állat cukorbeteg lesz. A kutatópáros arra jutott, hogy valószínűleg a hasnyálmirigy termeli a kémiai üzenetvivő anyagot, amit kordában tartja a vércukor szintet, de az illető anyag azonosítása még meghaladta lehetőségeiket.

Aztán 1920-ban a kanadai Frederick Banting kitalált valamit, ami túl egyszerűnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Banting arra gondolt, hogy mivel a hasnyálmirigy egy bizonyos fehérjelebontó enzimet is kiválaszt, ezért nem kizárt, hogy az pontosan azt a fehérjét is lebontja, amit a tudósok oly régóta keresnek. Viszont ha egy hasnyálmirigyből eltávolítják az enzimkiválasztó részeket, akkor hozzájuthatnak a keresett anyaghoz.

Némi győzködés után a skót származású John MacLeod megengedte Bantingnak, hogy használja a Torontói Egyetemen lévő laborját, ahol Banting, Charles Best hallgató segítségével bebizonyította feltevése helyességét. Aztán 1921 júliusában Bertram Collip bikokémikus segítségével sikerült izolálnia a kérdéses létfontosságú fehérje tiszta kivonatát. A fehérjét inzulinnak nevezték, és hárman közösen szabadalmaztatták a módszert „amellyel emberi használatra alkalmas hasnyálmirigy-kivonatot lehet készíteni”.

Egy inzulin molekula számítógéppel generált képe

A világ első cukorbetege, aki inzulint kapott, a 14 éves kanadai Leonard Thompson volt, akit 1922. január 11én kezelt a Toronto General Kórházban Dr. Walter A. Campbell és Alma A. Fletcher (mindketten kanadaiak). Az ifjú Thompson már haldoklott, de a kezelés után, napi inzulininjekciók segítségével többé-kevésbé normális életet élhetett. A inzulin felfedezése és előállítása olyan fontos áttörés volt, hogy Banting és MacLeod 1923-ban megkapták az orvosi Nobel-díjat. Banting fel volt háborodva, hogy a Nobel Bizottság nem ismerte el Best munkáját, és a pénzjutalma felét Bestnek adta, míg MacLeod a saját díja felét Collipnak juttatta.

Tudtad?

Az inzulin elnevezése a latin ’insula’ (jelentése sziget) szóból kapta a nevét, mert a hasnyálmirigy Langerhans szigetecskéknek nevezett sejtcsoportjai választják ki.

A texasi A and M Egyetem tudósai 2003-ban bejelentették egy olyan „okos tetoválás” kifejlesztését, amely figyelmezteti a cukorbetegeket, ha alacsony a glukóz szintjük. A tetoválás fluoreszcens molekulákból áll, amelyeket a bőr alá fecskendeznek, és amelyek a glukóz szint lecsökkenésekor fluroeszkálnak. Ha tökéletesítik a találmányt, a cukorbetegek egy óra segítségével képesek lesznek pontos információkat szerezni a tetoválásukból.