Újító Találmányok: Kerékpár

A kerékpár az eddig feltalált leggazdaságosabb közlekedési eszköz. A kezdetleges formából az utóbbi hetven esztendő alatt korszerű változat fejlődött ki, ha azonban számításba vesszük, hogy a kereket mintegy 6000 éve használja az emberiség, mégis furcsállhatjuk, hogy ez a fejlődés nem előbb következett be.

Részlet A gyalogos szokások, avagy mi a különbség a felmenés és a lemenés között című kiadványból. Kiadta J. Tegg 1819-ben.
A modern kerékpár legelső változata az 1790-es években jelent meg. A kétkerekű, favázas szerkezetet a francia de Sivrac gróf találta fel, s célérifére-nek, azaz kerekes lónak nevezte el. Ezt a járművet 1817-ben újra felfedezte Karl von Drais német báró, akiről draisienne-nek nevezték el. Úgy működött, hogy a kerékpáros egy kitömött alkalmatosságra támaszkodott és a lábával lökte előre járművet.

1839-ben Kirkpatrick Macmillan skót kovács alkotta meg az első mechanikusan hajtott kerékpárt. Valójában Pierre Michaux francis bognár gyakorolta a legnagyobb hatást a kerékpár fejlődésére. 1861 márciusában Michaux egy draisienne-t javított, amikor az az ötlete támadt, hogy egy meghajlított tengelyt kellene felszerelni az első kerékre. Arra volt kíváncsi, meg lehet-e hajtani a járművet pedállal, Michaux fia, Ernest meg is valósította az elképzelést, amely annyira sikeresnek bizonyult, hogy hamarosan a világ első kerékpárgyártóivá válhattak. Az új szerkezetnek velocipéde lett a neve, hamarosan azonban „csonttörő” néven emlegették.

Mivel a pedált közvetlenül az első kerékhez erősítették, nagyon gyorsan kellett tekerni ahhoz, hogy a kerékpár elfogadható sebességgel haladhasson. Ezt a problémát James Starley oldotta meg 1870-ben, aki varrógépkészítés közben megfigyelte, hogy minél nagyobb az első kerék, annál nagyobb távolságot tesz meg a kerékpár a pedál meghajtásakor. Praktikus okok miatt a hátsó keréknek kicsinek kellett maradnia. Így született meg az Ariel, a jellegzetes hátul kicsi, elől pedig nagy kerekű bicikli, a velocipéd.

Londoni velocipéd verseny, 1932-ben.
A nyereg 140 centiméter magasan volt, ezért nem csak a fel- és a leszállás okozott problémát, hanem maga a kerékpározás is veszélyesnek bizonyult. 1873-ben az angol H. J. Lawson állt elő azzal az ötlettel, hogy a hátsó kereket egy lánc segítségével kellene meghajtani. A pedál által kifejtett erő ezáltal megnőtt, így nem volt többé szükség  a nagy első kerékre. Megszületett a mai modern, biztonságos kerékpár. Lawson modellje ugyan nem aratott sikert, de James Starley unokaöccse, John 1885-ben bemutatta a Rover biztonságos kerékpárt, amely gyakorlatilag megelőlegezte a kerékpár ma is használt formáját.

Tudtad?

A bicikligumit tömör gumiból készítették egészen 1887-ig, amikor is John Boyd Dunlop vízzel töltött kerti slagból készült gumit szerelt egy triciklire? A család orvosa azt javasolta, hogy a tömlőt víz helyett inkább levegővel töltsék meg, így jött létre az első pneumatikus gumi. Dunlop szabadalmát később érvénytelenítették, amikor kiderült, hogy 1845-ben a skót Robert Thompson már szabadalmaztatta a levegővel töltött gumit. Ezt akkor még lovas kocsikra szereltek, később pedig feledésbe merült.
Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi