2013. július 6., szombat

Mozart Boldoggá Tesz

Akik jól ismerik az életművét, mindig is tudták: semmi más nem hat olyan pozitívan az emberi lélekre, mint a salzburgi csodagyerek szerzeményei.

HATSZÁZ SZERZEMÉNY  Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) tizenkét éves korától
korán bekövetkezett haláláig több mint 600 művet komponált. A bámulatos siker ellenére
 nyomorúságos körülmények között halt meg.
Kovács Jánosnak ég a gyomra, és erősen ver a szíve – mint mindig, amikor dühös. A negyvenes évei közepén járó életerős férfinak ma aztán alaposan kijutott a bosszúságból az irodában, és még sok iratot kell sürgősen átolvasnia. A levegő szinte elviselhetetlenül fülledt, János abban reménykedik, hogy talán egy vihar hoz majd megkönnyebbülést. És ő most ahelyett, hogy azonnal tollat ragadna, a CD-állványa felé indul. Egy mozdulattal megtalálja, amit keres: Mozart Kis éji zenéjét.

Mire az utolsó taktusok is elhalkulnak, Jánost mintha kicserélték volna: pulzusa egyenletes, haragja elpárolgott, valami különös harmóniát érez. Az akták fölé hajol, és figyelmesen olvassa azokat.

A Jánossal történteket illetően a tudósok meghökkentő egyszerű magyarázattal szolgálnak: a zene megnyugtatja az idegeket, és koncentrálásra serkenti az agyat. De nem mindegyik zenei műfaj idézi elő ezt a jótékony hatást. Frances Rauscher pszichológus és Gordon Shaw, az irvine-i Californiai Egyetem neurobiológusa kísérleteket végzett annak érdekében, hogy alaposabban utánajárjanak ennek a kérdésnek.

Rauscher és Shaw papírdarabokat hajtogattak, és ollóval különböző formákat vágtak ki belőlük, akárcsak a gyerekek az óvodában. A kísérlet részvevőinek azt kellett megmondaniuk, hogy milyen formát fognak látni a papíron, amikor a lapokat újra szétterítik. A diákok több-kevesebb sikerrel találták el a választ, de ez a feladat még csak a kísérlet egyik részét jelentette.

A zene befolyásolja az agyműködést

A bemelegítő feladat után a diákokat három csoportba osztották. Az első csoportba tartozók a következő feladat előtt tíz percen át Mozart két zongorára írt D-dúr szonátáját hallgatták, a második csoport különböző műfajú zenéket hallgatott, a harmadik csoport viszont nélkülözött mindenféle háttérzenét.

Az eredmény igencsak meglepte a kutatókat: azok a diákok, akik különböző műfajú zenéket hallgattak 11%-kal több esetben mondták meg helyesen, hogy milyen minta bontakozik ki a papírból. A zenét nem hallgatók teljesítménye 14%-kal növekedett. Azok viszont, akik Mozart zenéjét hallgatták, 62%-kal nagyobb pontossággal oldották meg a feladatot. „Úgy tűnik, Mozart zenéje fokozza az agyműködést! – foglalta össze Gordon Shaw a vizsgálat eredményét.

AZ AGYHULLÁMOK JÓ KÖZÉRZETRŐL TANÚSKODNAK Az enkefalográf hasonló, 
jellegzetes mintázatú agyhullámokat rajzol ki alvás idején, mozgáskor, izgalmi állapotban
és megnyugtató zene hallgatása közben.
Shaw-t nem hagyta nyugodni az a kérdés, hogy vajon mitől javult ugrásszerűen e csoport feladat megoldási teljesítménye. Újabb vizsgálatba fogott. Ezúttal azt a lehetőséget használta ki, hogy az agyban az idegsejtek működését számítógépes szimulációval láthatóvá lehet tenni. Az agy idegsejtjei funkcionális egységeket alkotnak, amelyek szabályos ritmus szerint működnek. Ha ezeket a ritmusokat a számítógép hangokká alakítja át, különös dolog történik: a hangok barokk zeneművekre, ázsiai dallamokra vagy relaxációs zenére emlékeztetnek.

Beethovennel összehasonlítva

Shaw tovább kutatta, mely agyterületek aktiválódnak zenehallgatás közben. Ezúttal a vizsgálati alanyok ismét Mozart muzsikáját vagy 1930-as évekbeli zenét, illetve Beethoven Für Elise szonátáját hallgatták. A neurobiológus végül arra a következtetésre jutott, bármilyen stílusú zenéről is legyen szó – Mozart zenéjét kivéve –, az csak a hangokat feldolgozó agyterület működésére gyakorol hatást.

John Huges, a University of Illinois Medical Center kutatója egy kicsivel több részletre derített fényt. Kutatásával azt elemezte, milyen gyakran változik a hangerő egy-egy zeneszámon belül. Különböző zeneszerzők több száz művét vizsgálta, és azokat egy pontozóskála segítségével osztályozta. Az így felállított lista alsó felébe a popzene és a legegyszerűbb szerkezetű „minimálzene” került, a rangsor élén pedig Mozart állt.

A salzburgi csodagyerek zenéjében váltakozik leggyakrabban az erős és a halk hangok szabályosan ismétlődő sora, mégpedig 30 másodperces periódusokban, amely teljesen megegyezik az agyhullámok váltakozásával. Mozart zenéje így hangolja össze a logikus gondolkodásért felelős agyfélteke működését a bal agyfélteke érzelmeket irányító tevékenységével. Semmi nem lazít el jobban, mint a szív és az értelem összhangja.

0 komment:

Megjegyzés küldése