A levegőben a sarki csér csúcstartó a vándormadarak között, hiszen a világ egyik végéről a másik végére száll. Nem ez a madár azonban az egyetlen komoly távrepülő. Az alaszkai pettyeslile és a tenyérfutó ugyanis minden évben közel 20 000 km-t tesz meg a kanadai tundrától Dél-Amerika délkeleti partvidékéig.
 |
| Sarki csér |
Az apró vörhenyes kolibri oda-vissza 6000 km-t repül az Észak-Amerika északnyugati partjain található párzóhelye és mexikói téli rezidenciája között.
A tengeren sokféle csontoshal, valamint cápák és delfinek, bálnák és tengeri teknősök vágnak neki hosszú vándorútjuknak. Az Atlanti-óceánban élő fövenycápa nyaranta egészen Massachusetts partjaiig merészkedik északi irányba, egyébként azonban 3200 km-rel délebbre, a Mexikói-öbölben tanyázik.
 |
| Kékuszonyú tonhal |
A szárazföldi vándorutak közül említést érdemel a szajgáé, avagy tatárantilopé, amely a Kaszpi-tenger közelében lévő téli tápláléklelőhelyéről 350 km-t tesz meg északi irányban, hogy eljusson hagyományos szaporodóhelyére. Innen további 250 km-t halad délnyugati irányban nyári legelőterületére, ahonnan aztán később keletre kell továbbmennie, hogy hosszú vándorútja után visszaérjen sík vidéki téli szállására.
 |
| Szajga |