2012. június 13., szerda

A Great Glen

A Skócia északi részét leszelő, szinte szigetté változtató völgy, amely nyílegyenesen húzódik, a földkéreg ősi hasadékát jelzi.

Az előtérben a Loch Oich, mögötte
 a Loch Locy.

Mintha egy gigantikus bárddal hasították volna be a földbe, a Great Glen úgy szeli át átlósan a skót felföldet az Atlanti-óceántól az Északi-tengerig. A völgy 88 km hosszú árkának jelentős részét szalagszerűen tölti ki a három tó – a Loch Ness, A Loch Oich és a Loch Lochy –, melyek Skóciának a tőlük északra fekvő részét, az őket összekötő csatornával együtt, többé-kevésbé szigetté változtatják.

A tavak két oldalán hegyek meredeznek a magasba. Az alacsonyabb lejtők erdőségei utóbb hangás, gyér füvű vidéknek adják át a helyüket, s a legmagasabb csúcsokon csupán alpesi növények – például törpefenyők – képesek megélni.

A völgy eredete több mint 350 millió évre nyúlik vissza, amikor a földkéreg nagymértékű megemelkedései során a kéreg megrepedt és létrehozta a Great Glen néven ismert hasadékvölgyet. A völgy menti kőzetmozgás napjainkban is tart, s a vidéken még mindig előfordulnak kisebb földrengések. Az eddig észlelt legpusztítóbb földrengés az 1816. évi volt a völgy északi végén fekvő Invernessben, ahol a háztetőkről lesodorta a cserepeket. A hasadék kialakulása idején a völgy két oldalán lévő sziklák megrepedeztek, megkönnyítve a folyók és a jég eróziós munkáját. A jégkorszakok alatt a völgybe gleccserek nyomultak, a lassan mozgó jégárral tovavonszolódó kőtömbök csiszolópapírként dörzsölték végig a völgy oldalait és alját.


A Skóciát átszelő folyosó

Skóciának ezen a részén a legrégibb időktől fogva ez a völgy számított az egyetlen járható útnak. Fekvésének stratégiai jelentőségét felismerve, az angolok a XVII. és XVIII. század folyamán, a zavargó felföldi klánok féken tartására több erődöt építettek itt, köztük Fort Williamet a völgy nyugati végében, Fort Augustust a Loch Ness déli csücskénél és Fort Georg-ot Inverness mellett.

Fort Williams

A XIX. század elején a Felföldön mindennapos jelenség volt a nyomor és a tömeges kivándorlás. A kereskedelem fellendítését és a gazdaság felvirágoztatását célozta a Kaledóniai-csatorna megépítése. A tavakat összekötve olyan vízi utat teremtett, amely a kereskedelmi hajókat megkímélte a Skócia északi partjait megkerülő, veszélyesebb útvonaltól. A csatorna építésének munkálatai Thomas Telford mérnök irányítása alatt 1804-ben kezdődtek el, s teljes 18 évet vettek igénybe, míg a három tavat összekapcsoló, valamennyi csatornaszakasz elkészült.

A völgy állatvilága színes és gazdag. A vadmacskák és nyusztok manapság jóval nagyobb számban fordulnak elő, mint korábban, és a XIX. század folyamán csaknem teljesen kipusztított erdei mókusok vígan tenyésznek a fenyőerdőkben. A halevő madarak közt ritkának számító fenséges halászsas hosszú idő után újra fel-feltűnik itt. A tavak a skóciai vidrák utolsó mentsvárai.

PRÉMES VADÁSZ Halzsákmány reményében vidrák
buknak alá a tavak jéghideg vizébe.

A Great Glen vadvilágának egy jelensége élénk találgatások tárgya. A VI. században az itt járó Szt. Kulombán állítólag Loch Nessben szembetalálkozott egy szörnnyel, mely rettegésben tartotta a vidék lakóit. Az 1930-as évek, vagyis a tó nyugati partján végigfutó autóút megnyitása óta emberek tucatjai állítják, hogy láttak „Nessie”-t. A tó rejtélyes lakóját többféle formában írták le már, például mint egy 70 millió évvel ezelőttről származó plesiosaurust, mint egy „kelpie”-t vagy vízi kísértetet, de hasonlították tengeri kígyóhoz, viking hajóhoz és olajoshordóhoz is. Ám Nessie mind ez ideig félénken elkerülte a kutatókat, akik hőlégballonok, fényszórók, sőt búvárhajók és hanglokátorok segítségével is fürkészik a tó titokzatos mélységeinek világát.

Így látták a legtöbben Nessie-t.

További fotók a Great Glen vidékéről:








0 komment:

Megjegyzés küldése