2012. június 26., kedd

Externsteine: Az Erdei Szentély

Az északnémet hegyi erdőségben fekvő, víz és szél vájta, groteszkül meghasadt sziklák halmaza számos ősrégi szertartás színhelye. Ez a spirituális vonatkozásokkal átszőtt, isten háta mögötti szentély valamikor a pogányok és a keresztény szerzetesek elkeseredett harcának középpontjában állt.

IHLETŐ HELYSZÍN Externsteine a történelem előtti időktől fogva
zarándokhely volt. A középkor óta szolgálta erődként üdülőkastélyként
és börtönként, ma pedig eredeti formájában helyreállítva, népszerű turistalátványosság


Az észak-rajna-vesztfáliai Teutoburgi-erdőt járó látogatók rendszerint ámulattal torpannak meg, amikor először megpillantják a lenyűgöző Externsteinét. A látvány valóban megrendítően látomásszerű: öt viharvert, bizarr formájú, barlangokkal, járatokkal és titkos kamrákkal teli homokkő szikla tornyosul előttük, 30 m magasra nyúlva a fák között. A varázst fokozza a tündérmesékbe illő környezet, amely akár egy gyerekkönyv illusztrációja is lehetne. Mivel a térség amúgy is tele van ősi szent helyekkel, a sziklaegyüttes erős misztikus és mitologikus asszociációkat ébreszt. A néphagyomány szerint a köveket óriások emelték egyik napról a másikra, majd az ördög felégette őket; groteszk, kifacsarodott formájukat ennek az égő pokolnak a lángjaitól kapták.

A német spirituális hagyománynak éppoly fontos része ez a különleges természeti képződmény, mint Angliában Stonehenge. Az Externsteine rendeltetésére vonatkozó bizonyítékok ingatagok: az egyik elmélet szerint már a kőkorszakban jelentős vallási szertartások központja volt; mások úgy vélik, csak a XII. századvan nyert szakrális jelentőséget, amikor is a keresztesek meséinek ihletésére Jeruzsálem szent helyeit próbálták újjáteremteni.

ROMANTIKUS TÁJ A bizarr szirtek ellenállhatatlan témát jelentettek a XIX. század eleji
romantika íróinak és művészeinek. 1836-ban a közelében festői mesterséges tavat alakítottak ki.

Amikor 722 körül a kereszténység lépett a pogányság helyébe Germániában, az új vallás kisajátította magának a korábbi rituális helyeket. Externsteine a középkorban keresztény remeték menedékhelye volt: ezekből az időkből maradt ránk az egyik nagyobb szikla pompás faragványa. A Keresztlevételt 1120 körül faragták a közeli paderborni apátság cisztercita szerzetesei, akik imádkozni jártak Externsteine sziklába vágott kamráiba. A dombormű figyelemre méltó részlete az Irminsul, a szászok hite szerint a Világmindenséget alátámasztó világoszlop. Az Irminsul itt kétfelé hajlik, s a kereszténységnek a pogányság feletti győzelmét szimbolizáló talapzatot formáz; ezen áll Nikodémusz (aki a bibliai történet szerint segített eltemetni Jézust), hogy levegye Krisztus testét a keresztről. Jelentőségteljes tény, hogy Nikodémusz lábát szándékosan leverték – a helybéliek úgy magyarázzák a csonkítást, hogy a pogányok ezzel álltak bosszút, amiért a ciszterciek megalázták szent jelképüket.

AZ EMBERI KÉZ NYOMAI Externstein zord szikláin kőfaragók nemzedékei hagyták
rajta a kezük nyomát. Az évezredek során a beléjük vájt teraszok, fülkék és üregek
azonban megszenvedték a szél és az időjárás pusztító hatását.

Az Externsteine szintjeit emberkéz vágta barlangok és folyosók hálózzák keresztül-kasul, amelyeket az egymást követő nemzedékek egyre bővítettek. Egyeseknek, például a kápolnának, nyilvánvaló rendeltetése volt, másoké mindmáig rejtélyes – vannak sehová sem vezető lépcsők, furcsa emelvények és fülkék, egy sziklából kivésett koporsó, kisebb fúrt lyukak és a sziklafalakba vágott nagyobb nyílások. A legszélesebb sziklatömb egy két ajtónyíláson át megközelíthető, nagy, szabálytalan formájú kamrát foglal magában. A kamra északkeleti bejárata és mindkét ablaka abba az irányba néz, ahol a nyári napforduló idején kel fel a Nap, ami valószínűvé teszi, hogy a kamra egykor valamiféle napkultusz szertartáshelye lehetett. A másik bejárat egy bizarrul formált, keskeny, kanyargós folyosóra nyílik. A kamra sok tekintetben hasonlít Európa más, föld alatti szakrális építményeihez.

AZ ALSÓ KÁPOLNA A Keresztlevétel Világkígyójával szimbolizált
különös energiák a hiedelmek szerint Externsteinében átjárják a földet,
de csak azok férhetnek hozzájuk, akik belépnek a sziklák barlangjaiba
és üregeibe. A föld vájt mély medencék, mesterséges kripták és kamrák
azzal a céllal készültek, hogy rajtuk keresztül be lehessen hatolni a
Föld "csontjaiba.

Externsteine egyik legemlékezetesebb pontja az a kis kápolna, amelyet az egyik szirt csúcsa közelében vágtak ki a sziklából. A kápolna sziklából vágott lépcsőkön és egy gyaloghídon át közelíthető meg, nincs teteje, viszont a keleti végénél van egy boltíves fülke, benne egy pillér-oltár, melyhez hasonló a hagyományos templomépítészetben sehol nem található. Közvetlenül az oltár felett 50 cm átmérőjű kerek ablak nyílik. XIX. századi régészek figyelték még, hogy az ablakot a nyári napforduló idején felkelő Nap irányában és a legészakibb holdkelte-pontra tájolták – azaz két olyan fontos csillagászati irányra, amelyet számos ősi kőkör és más kultikus hely is megjelöl.

MISZTIKUS ELRENDEZÉS A sziklába vágott, tető nélküli kápolna
ablakát úgy tájolták, hogy a nyári napfordulókor felkelő Nap benne
jelenjen meg.

A kutatók szerint a kápolnát azért építették olyan magasra, hogy tisztán láthassák a Napot és a Holdat, amikor az erdő lombkoronáján túl, meghatározott tájelemek mögött megjelennek a horizont peremén. Megállapították továbbá, hogy mivel Externsteine többé-kevésbé ugyanazon a szélességi fokon fekszik, mint a Stonehenge, a nyári napforduló napkeltéjének iránya, ami Európa csillagász-papjai számára fontos tényező volt, mindkét helyen azonos.

A KERESZTÉNYSÉG DIADALA A keresztfa alatt
lévő
Irminsul, a mitikus világkígyó, a Föld
felgyülemlett energiájának szimbóluma.

Wilhelm Teudt evangélikus lelkész az 1920-es években ezekből a kutatásokból kiindulva állapította meg, hogy Externsteine azoknak a „szent vonalaknak” a hálózatán fekszik, amelyeket ő fedezett fel Észak-Németországban. Úgy vélte, ezek a „szent vonalak” nagyjából azonosak azokkal a más kutatók által már azonosított ősvonalakkal, amelyek egyéb történelem előtti emlékekhez, például a közeli Bad Meinberg kőköréhez kapcsolják Externsteinét. Teudt szerint a kápolna felett valamikor több kamra és faépítmény is volt a Nap, a Hold és a csillagok megfigyelésére, ami arra utal, hogy Externsteine egy ősi napkultusz központja is lehetett. Felfedezései arról is meggyőzték, hogy az obszervatórium-kápolna tetejének eltűnése és romos állapota a ciszterci szerzetesek szándékos vandalizmusának következménye volt. Bebizonyították, hogy a sziklaszirt lábánál heverő 50 t-s kőtömböt a kápolna oldalából döntötték le. A szerzetesek lerombolták a szentélyt, hogy – pogány jellegétől megfosztva – alkalmassá tegyék a keresztény hit gyakorlására.



0 komment:

Megjegyzés küldése