Reneszánsz Majolikák


A Mátyás udvari műhelyeiben készített majolikatárgyak históriája Magyarországtól háromezer kilométerre, a Közel-Keleten kezdődött. A mesterséges Észak-Afrikán, majd Gibraltáron „átkelve” a mai Spanyolországon és Franciaországon keresztül érkeztek Itáliába, s onnan Budára – mindent összevetve több mint tízezer kilométeres úton. Mátyás király művészetszeretetén kívül mindezt a király második feleségének, az itáliai Beatrixnak köszönhetjük, aki még az ezüstholmiknál is többre tartotta az ónmázas majolikatárgyakat.

Huszonkét effajta "tintatartót" ismer a szakirodalom.
Nem véletlen, hogy a királyi pár nászajándékai között négy ragyogó, Mátyás és Beatrix címerével ékesített Corvin-tálat is lajstromba vehettek a szakemberek (a Pesaro városában készült remekekből három is látható a több hazai és külföldi múzeum, valamint magángyűjtők kincseiből rendezett kiállításon).

A 9-10. századi közel-keleti ónmázas edénytöredéktől a 15-16. századbeli itáliai luxustermékig többtucatnyi tál, kancsó, váza, szirupkanna, patikaedény sorakozik a múzeumi tárlókban. Köztük egy olyan – Jézus születését megörökítő – kerámia kisplasztika is, amelyet írástudóknak szántak: célszerűen kialakított mélyrepedéseiben gyertyát, tintát, íróeszközöket lehetett tartani.

Mátyás és Beatrix mennyegzőjére készülhettek a Corvin-tálak, egyikük a király és királyné címerével.
Szemkápráztató a kiállított kancsók, fali- és padlócsempék díszítése. A geometrikus minták mellett kültéri kutak, felrobbanó gránátot, homokórát rajzoltak rájuk az ügyes kezű mesterek. Némelyikre pedig széttáruló könyvet festettek – ahogyan az illett is európai hírű könyvtárat teremtő uralkodónkhoz.

Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi