2013. augusztus 22., csütörtök

Tengerimacska és a Gének

A Callorhinchus milii nevű halfajtól igazán elvárható lenne a kellemes külső, hiszen latin nevének első szava „szép orrot” jelent. Az ekeorrú tengerimacska azonban rácáfol erre. A cápák és ráják e rokona a Csendes-óceán délnyugati vizeinek mélyén honos.

A kifejlett ekeorrú tengerimacska egyméteresnél is nagyobbra nő. Közel kétszáz méteres mélységben él, de a sekélyesebb vizekre vándorol tojást rakni.
Zsákmányát nagy orrnyúlványa segítségével kutatja fel a fenék homokjában. Ez a szerv a cápák fejéhez hasonlóan a gyenge elektromos mezőket érzékeli. Az állat sajátos külleméhez hozzátartoznak még szárnyszerű úszói, szorosan összenőtt fogai, a hím fején pedig egy fogószerv, melynek a párzásban van szerepe.

A Cambridge-i Egyetem egyik munkatársai ezen fajon vizsgálja, hogy a géneknek milyen szerepük van a testfelépítés alakulásának korai szakaszaiban. A kutatók szerint az evolúció igencsak takarékosan működik – inkább ma már meglévő formákat módosítja ahelyett, hogy valami újba kezdene. Se ezért van, hogy ugyanaz a genetikai folyamat alakítja ki a halak úszóját és a majmok kezét. Elég néhány aprócska eltérés a gének aktivitásának időzítésében a fejlődés kezdetén, s a félelmetes cápaarc elefántpofává alakul.

0 komment:

Megjegyzés küldése